Lehet valaki teljesen hétköznapi emberként magasabb tudati szintű?

Igen, lehet.A tudat fejlődésének nincsenek határai.

Kövezzetek meg, de én eddig abban hitben éltem, hogy magasabb tudatossággal rendelkezik az az ember, akit nem billentenek ki az egyensúlyból az érzékszerveken keresztül felfogott benyomások. Ha így van ez, akkor mit számít, hogy mennyire vannak kiélesedve azok a bizonyos érzékek. Tudom, hogy vannak sokan akik azt vallják, hogy a nagyobb tudatosság szuper képességekkel jár stb. de sokan itt már be is nézik a célt, mert ahelyett, hogy lemondanának dolgokról, vágyakoznak elérhetetlen dolgok után.

A fejlődés csooodháááálatos. Lehetsz átlag alatti, közben magas tudati szinten.

Nincs "hétköznapi ember" . Minder ember egyszeri , megismételhetetlen, és a végtelent hordozza. Ha megfigyelem: egy nap folyamán nem vagyok egy tudatállapot szinten. Más szinten vagyok, ha bambulok fáradtan, más ha figyelek, más ha egy feladatot oldok meg. És alvás közben is, más-más tudatállapot szintek váltogatják egymást. Meglehetősen "magától" történik. Nehéz akarattal emelni a tudatállapot szintet - és sajnálatosan könnyen esik le. Ezért kell gyakorolni valamiben magunkat - mert azzal lehet. Pl egy zongoraművész, vagy más kifejezés formát gyakorló már tudja, mivel emelheti a tudatszintet.

A tudatos jelenlét a valódi énünk, de a többség még a test elmével hiszi azonosnak magát, a testre hat az anyagi világ és a benne élők, ez pillanatról pillanatra érzéseket és gondolatokat vált ki belőlünk az érzékszerveinken keresztül, például hideget és fájdalmat érzünk, vagy egy bántó vagy kedves szó a hallás által szintén kivált érzéseket és gondolatokat stb... Aztán ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel azonosulunk, a tudatosságunk addig terjed hogy én vagyok ez a test az elmével, ebből szemlélve egy elkülönült énként létezünk, mert nem vagyunk tudatosak a jelenlétre amiben mindez megtörténik, a jelenlétből tekintve megtörténnek az érzések és a gondolatok, de nincs azonosulás, mert nincs aki azonosuljon, már nem egy személy vagy, egységre ébredtél, a lét tudat egységére amiben a személy és a története megjelenik. Tehát az ember ráébred hogy nem csak anyagi, hanem valójában anyagtalan örök létező, aki most éppen az emberi létezést tapasztalja. Emberi szemszögből ez egy folyamatnak érződik, ahol a lélek ébredezni kezd az emberben, és egyre jobban ráébred hogy ő nem ez a test és elme, majd amikor felébred akkor még tovább ébred, hogy ő még csak nem is lélek, hanem ő maga az egység, a lét-tudat amiben minden létezik. A hétköznapi ember épp úgy elérheti ezt a tudati szintet mint egy nem hétköznapi, a kiélesedett érzékelés pedig magától fokozódik a jelenlét egyre erősebb megnyilvánulásával. Tehát ahogy a lélek ébred egyre jobban ébred rá a valóságra, egyre tisztábban lát, míg fel nem ébred az anyagi világból, a testből és az elméből akinek hitte magát, tehát a korlátozott és múlandó emberi létből az öröklétre ébred, arra ami mindig is volt, csak nem volt rá tudatos míg az emberi formával azonosult egy időre.