Akivel dolgunk van egymással, azt az élet úgyis utunkba sodorja? Mit gondoltok erről?

Imádkozni kell érte,ha valakit akarsz az életedbe es turelemmel válni.

De te magad is valaszthatsz es dönthetsz rosszul.

Ha peldaul parkapcsolatrol van szó.

"azt az élet úgyis utunkba sodorja"

Ezt nem úgy kell érteni, hogy várod a sült galambot, ami majd szépen a szádba repül...

Ha az illető fontos számodra, akkor tenni kell érte, hogy te is fontos legyél neki.

Fordítva!

Azzal lesz dolgunk, akit az élet utunkba sodor.

Fussunk neki mégegyszer!

.

"Akivel dolgunk van egymással, azt az élet úgyis utunkba sodorja."

Ez a kijelentés burkoltan az eleve elrendeltetés tényét takarja.

Tehet az ember bármit, ha dolga van egy illetővel, akkor feltétlen találkozik vele. Nem kell mást tenni, mint várni, a töbit a Sors az előre megírottak alapján elrendezi.

Ennél még egy intelligens robotnak is több szabad akarata van, hiszen véletlengenerátorára is bízhatja, mit csinál!

.

Mit gondolok a kérdésben feltettről?

Azt, hogy a semmit tenni nem akaró, lusták mentsvára, akik a fotelben ülve várják a sültgalambot.

Csak éhen ne haljanak!

A szép ebben az, hogy ilyenről szó sincs. Akkor találkozol valakivel, a megfelelő pillanatban, amikor kell és ha neki is találkoznia kell veled. Ez kétoldalú és nem egy.

Ha például, tanár vagy akkor az egyik diakod taníthat meg téged valamire, ha viszont kamion sofőr akkor egy éppen arra járó személy taníthat meg ugyan arra.

Itt az élet helyzet a döntő. Ha elmész egy szórakozó helyre akkor találkozhatsz valakivel, de ha nem mész el, akkor nem.

Nincs olyan, hogy az a személy majd be kopog kivéve ha a szomszedod.

Másrészt pedig, közel sem fogja az élet megadni neked, mivel lehet egy régi döntés révén, elveszítesz egy lehetőséget amely során nem tudsz valakivel megismerkedni, akitől viszont tanulnal valamit vagy ő tőled. Mivel az életben döntéseket hozunk, ezért nincs sors. Nincs eleve elrendeltetes. Nincs semmi megírva előre.

Hanem, van egy adott lelki szerződés, ami alapján leszuletsz, azt megtapasztalni, igen ám de abban csak olyan szerepel, hogy átélni a szerelmet. Ami azt jelenti, ha csak megtapasztalod a szerelem érzését már teljesítve van. Ezt viszont akár gyerekkorban is pipalhatod.

Amiről még szó van, az a megfelelő pillanat mind a két személy életében, azaz talalkoztok, te kedveled, ő téged nem.

Ezt követően eltelik 5 év és talalkoztok, majd ő is kedvelni kezd teged, ahogy régen re őt. Amiért már ő ott tart az életében, ahol te, ezért képes téged észre venni és a megfelelő hely és idő raebreszti. Nem azért mert ez van megírva vagy ez a sors, hanem ez egy olyan pillanat, amely során mindketten tovább tudtok lépni az eletetekben kölcsönösen egymástól tanulva.

Remélem így már érthető teljesen más faktor mozog itt és a sorsnak, istennek vagy bárki másnak nincs ehhez semmi köze, egyszerűen megtörtént. Nincs véletlen minden okkal történik, csak az emberek képtelenek észre venni az okot, mindent túl misztifikalnak és nem veszik észre azt ami éppen zajlik.

Ha a kérdésed párkapcsolat miatt írtad ki, akkor csak várni és nem tenni érte, nem fog soha megtörténni, mivel a semmiből nem lesz valami. Kell valami lehetőség amiből valami lehet.