Éreztétek már a valóságot nem valóságosnak?
Előre elnézést, amiért szombat esti szociális inaktivitásom következményeképpen összehordok ennyi hülyeséget, de szeretném megosztani a kérdésemhez kapcsolódó, néhány személyes tapasztalatomat.
Túlélő. Eddigi rövid életem során voltam már daganatos beteg, kétszer. Ért már erős áramütés, ütött el autó, és további megszámlálhatatlan baleset, amibe általában belehalnak az emberek. Ennek ellenére a mai napig egészséges, fitt, vitális felnőtt vagyok.
Tudat a fizikai testen kívül. Érzésre hasonló, mint a déju vu, de nem az. Elfog az érzés egy pillanatra, hogy nem a saját testem része vagyok, csak létezem. Mintha elfelejteném, hogy ki vagyok, vagy hová tartok. Csupán szempillantás az egész, de rendszeres.
Offline környezet. Biztos mindenki ismeri, vagy tapasztalta már azt a jelenséget, hogy az események csak akkor kezdődnek/folytatódnak, amikor az egyén (megfigyelő) is jelen van. Erre hoztam saját példát: gyalog járok a munkahelyemre, és egy hosszú ám belátható útszakaszt kell megtennem, ami egy főútra torkollik, amelyen át kell, hogy haladjak (zebrán). Minden egyes nap, amíg pár száz méterre vagyok a főúttól, azt tapasztalom, hogy nem közlekedik rajta semmi és senki. Mint egy kihalt utca. Amint közelebb érek (100 méteren belül), a forgalom megélénkül, olyannyira, hogy még a zebrán sem hajlandóak átengedni percekig.
A cinikus énem ilyenkor mindig konteókat gyárt arról, hogy az univerzum a bolondját járatja velem, persze a racionális tudatom tisztában van azzal, hogy amiket felvetettem, annak semmi tudományos alapja nincsen.
Azért ide s nem az ezóba írok, mert ott egyrészt magas az egy főre jutó tard, másfelől kíváncsi vagyok, hogy ezeknek a megfigyeléseknek van bármilyen mögöttes tudománya? Akár pszichológiai.
Igen, éreztem, több élethelyzetben, szakaszban és állapotban. Terjedelmük is más volt, volt, hogy csak 1-2 pillanatig, volt, hogy több órán keresztül.
Mögöttes tudományt vársz, és rákérdezel a pszichológiára, és közben az ezotériát meg kizárod. Elmondom neked: a tudomány ott tart, hogy egyelőre képtelen fizikailag és kémiailag kifejezni, matematikával pedig leírni az ember és más élőlény tudatát. Az ezotéria bulvár szakkifejezést meg nem szeretem, pontatlan, elcsépelt. Okkult tudomány körébe tartozik amit értesz alatta, ahogy a pszichológia is. Sokan elfelejtik, hogy a tudományok szorosan összefüggnek az okkultizmussal, az egyik nem létezne a másik nélkül. S mint tudjuk, a pszichológia ősi alapja a filozófia és asztrológia (ismételten, nem a bulvár verziója).
De a mai pszichológiának szinte minden viselkedési/gondolati "zavarra" van valami jelzője és indoka. "Tudományosan" mondva, biztos neurológiai folyamatok hatására érezted azt, amit, vmi blokkolta vagy ingerelte vmelyik receptorodat, és ezt váltotta ki.
Pszichológiailag meg biztos belül magányos vagy, vagy vmitől menekülsz stb...
Orvosilag: lehet vmi lappang benned, és az agyad felakarja hívni rá a figyelmed.
"Sokan elfelejtik, hogy a tudományok szorosan összefüggnek az okkultizmussal, az egyik nem létezne a másik nélkül. "
Hogy mi van?
Maximum azért, mert tudományos módszertan művelésé óta gyakorlatilag az okkultizmus a károkozáson kívűl semmi érdemleges eredményt nem tudott felmitatni.
Felhoztál egy olyan indokot, amivel a saját állításodat vétóztad meg.
Ha nem lennének okkult tudományok, nem lennének a maiak, azaz a tudományok. Mind a kettőre utólag ragadtak rá ezek a kifejezések. De akkor pár példa:
Asztrológia+filozófia= pszichológiai
Asztrológia+filozófia(+ később asztronómia)=csillagászat
Alkímia+matematika= kémia
...
Az embereket hajtja a magyarázat és a válasz keresés. Ezért is tartunk itt, és nem xarral dobáljuk a másikat. Mindig belefutunk megmagyarázhatatlan dolgokba és olyanba, amit nem értünk, ezt az agy nem igen viselk jól, ezért el kezd teóriákat gyártani. Fizikailag is megnyilvánulhat ennek a tünete, lásd magadat példaként (reakciódat), a fentebb említett okfejtésem miatt.
Az a baj, sokan, ahogy te is, csak az árnyoldalára tud gondolni, javarészt a média miatt. Pedig, ha utána olvasnál, a mágiának, a boszorkányság alapjainak, mind a természet összhangjáról szól, és, hogy légy hálás annak amid van. Ajánlott olvasmány: Aradia, or the Gospel of the Witches (érdekes olvasmány, még egy magyar cigány jósnőről is van szó), új prespektívába helyezi a mai társadalmat. De, egy ennél "tudományosabbat", ami az összefüggéseket keresi: Sex, Drugs, Einstein & Elves, ez egy átfogó, és szinte mindent érintő mű, amely a kérdező kérdéseire is keresi a választ. De Albert Hoffmann műveit is átlapozhatod, más megközelítésből.
Amielőtt elítélsz valamit, légy tisztában azzal, hogy alapos érveket fel tudj hozni.
Igen, most megtámadhatsz, azzal, hogy a vallások mennyi áldozatot követeltek, de akkor gondold át azt is, hogy egyes ideálok, sőt a technológia is rengeteg életet ontott ki. Vagy épp ellenkezőleg: hányan élnek vallásosan úgy, hogy senkinek sem okozták a halálát. Ezért sem értem, miért van olyan nagy lobbizás azok felé, akik pl. a buddhizmussal foglalkoznak, vagy a zennel, vagy épp tarotoznak. Nem Ők fogják beléd állítani a kést. Hinni kell. Az agyat meg kell valamivel nyugtatni (vagy átverni). Még, ha azt nem is vered a nyilvánosság elé. Akármi lehet az, ami nyugalommal tölt el arra az időre.
Én globálisan nézve, nem hiszek egyik irányzatban sem, viszont szinte minden eddigi általam ismert irányzatban találtam vmi közöset: az pedig, hogy ne felejtsük el kik vagyunk, tisztelettel bánjunk mással, és magunkkal. Talán a hitemet ezzel a kijelentéssel tudom legjobban megdogalmazni: "az energia nem vész el, csak átalakul". Tudományos, de mégsem felfogható (okkultitmus itt lép színre...).
De egyébként kötekedés helyett, konkrétan válaszolhattál is volna a kérdezőnek, a válaszomat meg "dislike"-olhattad volna. Úgy is a többség így használja ezt a funkciót.
Amíg drogokkal és agyba szúrt elektródákkal ki-be kapcsolható az öntudat, agyi képalkotás számtalan új formájával vizsgálható az egész folyamat, addig én nem jelenteném ki, hogy fizikailag-kémiailag nem írható le, bizonyos tekintetben.
A modell szép lassan össze fog állni, viszont rengeteg részlet még ismeretlen.
A probléma az, hogy egy ember esetén nagyon limitált a technika. Nem szúrhatsz bárki agyába multielektródokat, és csak limitált esettanulmány van, pl agyműtétek közepette mi történik.
Az fMRI szép és jó, de semmit sem mond a sejtszintű kódolásról, így az esetleg kideríhető melyik kérgi területek felelősek.
Állatoknál szabadon génmódosítható az agy, és sokkal több sejtszintű képalkotó eljárás van... optogenetikával kérgi egységenként kiütheted a megfelelő területet és vizsgálhatod az állat viselkedéset...de egy egérnél, vagy főemlősnél sem vizsgálható nyilván az emberi öntudat szintje.
Viszont fejlődik a technika, így lépésről lépésre közelíthetjük. Kezdve a hallucinogén drogoktól a skizofréniáig, a valóság megéléséig mind közelítünk.
Teljesen felesleges idekeverni az okkultista marhaságot. A modern pszichológiának és pszichiátriának az égvilágon semmi köze nincs ezekhez már.
Jó hogy nem idekeverjük az alkímiát, mert egykoron abból nőtte ki magát a kísérleti kémia mint tudományág. :D
Egy természet van, egy igazság. A tudományos módszertan. A fizika-kémia. Amíg a termeszet része, máshogy nem lehet leírni. Pont.
A többi ezoterikus, okkultista, vallásos, természetfeletti magyarázat csak az emberi elme szüleménye. Mert vakon hinni valami mágikus felsőbbrendűben sokkal egyszerűbb, meleg, biztonságos érzés... mint a bizonyítékokon alapuló megismerés és a lehetőség, hogy semmiféle lélek nem létezik, halál után elporladunk... és a tudatunk pedig egy borzasztóan komplex és csodálatos szerkezet generálta illúzió.
Ennek a gondolata, még tudományokkal foglalkozók számára is ijesztő...
Igen, sokszor előjön ez az érzés,főleg az utolsó balesetem óta, ami a legdurvább volt az összes közül.Kaptam egy kis ízelítőt a hazafelé vezető útból és valamiért azt érzem, hogy a következő már élesbe fog menni. Egyébként én is túl vagyok már daganatos betegségen, áramütésen és többször volt már agyrázkódásom. Autó még nem ütötte el, de egyszer kiestem elé bringával és majdnem ráhajtott a fejemre,bár valószínű semmit sem éreztem volna belőle, mert úgy bevertem a fejem, hogy azonnal elájultam.
Sokszor lefagyok, mintha lekapcsolna a testem, mintha nem is létezne olyan mintha megállna az idő, néha furcsa illatot érzek és fura idegen gondolatok jönnek ebben az állapotban, ekkor van ez a nem tartozom a testemhez érzés. Furcsa, de sem az illatot sem pedig az érzéseket nem tudom beazonosítani.Viszont van olyan is, hogy semmi csak egyszerűen lefagyok és megszűnik a külvilág.
Én pl. azt figyeltem meg régebben, hogy bementem egy üzlebe seki sem volt bent vagy max 1-2 ember rá egy percre pedig egy csomóan bejöttek. Engem csak simán ez zavart, mert nem szeretem a tömeget, egyébként nem vagyok pánikbeteg.
Van e ezekre tudományos magyarázat?
Fogalmam sincs. Egyébként attól függetlenül, hogy nem ide akartad kírni a kérdést,szépen átcsúsztatták! :)
"Egy természet van, egy igazság. A tudományos módszertan. A fizika-kémia. Amíg a termeszet része, máshogy nem lehet leírni. Pont."
És ki mondta azt, hogy minden leírható a jelenlegi ismereteinkkel és módszereinkkel? Az eddigi fejlődést látva elég nagy ostobaságra vall azt hinni, hogy igen.
"vakon hinni valami mágikus felsőbbrendűben sokkal egyszerűbb, meleg, biztonságos érzés... mint a bizonyítékokon alapuló megismerés és a lehetőség, hogy semmiféle lélek nem létezik, halál után elporladunk..."
A bizonyítékokban hinni (és azt feltételezni, hogy ismerünk egy beláthatatlanul véges rendszert) szintén egyszerű, meleg, biztonságos érzés... ugyanannak a pszichológiai vetületnek egy másik megközelítése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!