Vannak emberek, akiket születésüktől fogva a társadalom szándékosan gyűlöl és kivet magából?

"Még benne is lennék, ha tudnám, hogy utána kapok valami speckó cuccot. De erre nincs sok esély. Nincs olyan, hogy aki sokat szenved, vagy bántják, az ugyanezt visszakapja jó dolgokban."

A szenvedés nem a cél és nem is kell, hogy az út része legyen. Ha akarod az út része, ha nem akarod, akkor is az út része.

A fontos, hogy mit tanulsz meg a jelenedben.

Ez a cikk,és ez a videó amit linkeltél nem erről szól,de jó tegyük fel,innen merült fel benned a kérdés,oké értem..

Nos. Először is ennek semmi köze az ezotériához. Nincs ebben semmi ördöngősség. Egy kis pszichológiai ismeret,egy kis tapasztalat,és már át is látod a helyzetedet.

Nem,nem létezik hogy valakinek előre tudják a sorsát és főleg hogy mások irányítják. Vannak látók aki láthatnak dolgokat,de abban biztos lehetsz hogyha valaki furcsán,bántóan viselkedik veled,azt nem valami láthatatlan erő irányítja,ami jó hír,mert akkor tudsz tenni ellene.

Azt nem írtad hány éves vagy,mik voltak az előzmények,mert hogy azok mindig vannak,még ha nem is emlékszel,vagy ha nem ismered fel akkor is.

Ilyenkor sokat segít ha mások szemszögéből is megnézed magad. Kérd meg a barátaidat,családodat hogy őszintén mondják el mit gondolnak. Lehet hogy ők még túl jószívűek veled,de egy intimebb partner már sok mindent meg tud mondani,ha van olyan.

Nagyon sok jó embert ismerek,akik meg vannak győződve róla hogy ők jók és mindenkinek csak jót akarnak,de a másik oldalról nem nézik meg,és nem esik le nekik hogy épp az ellekezője történik.

Erre az esetre,hogy "mindenki elutasító veled" volt egy példa,egy pszichológus beszélt róla egy előadásban. Azt mondta,hogy minden ilyen probléma gyerekkorban kezdődik. Attól függ hogy milyen hatások érnek gyerekkorodban,hogyan viselkednek veled a szüleid stb.

Azt hozta fel példának,hogy az antiszociális gyermek olyan mint egy morgó kutya. A kutyával is az történik,hogy még kicsi,szeretetre vágyik,de tegyük fel,simogatás helyett megrúgdalják,elzavarják. Ebből következően kialakul egy védekezési mechanizmus,pl agresszió,eltávolodás. Emiatt később ha próbálna is valaki közel kerülni,azt elzavarná. Így a gyerek örökké kitaszított marad,mert sosem mert majd nyitni,bízni az emberekben. Persze,kivéve ha erre rájön,és kezeli ezt.

A másik dolog az áldozatszerep,az ember kisugárzása,testbeszéde. Nagyon sokáig alulértékeltem ezt,de az elmúlt években jöttem rá,hogy a nagyrésze annak hogy hogyan bánnak veled az ezeken múlik. Azon hogy te hogyan bánsz magaddal. Figyeld meg,ha az utcán végigmész egy csapat veszélyes alak mellett úgy,hogy közben tekintgetsz félre,összehúzod magad,átmész az út másik oldalára,lelassítasz,nagyobb eséllyel kötnek beléd,mintha magabiztosan,kihúzott gerinccel előre tekintve haladsz el. Ez persze csak egy példa,de az életben sok területen alkalmazható. Pl ha bántalmaznak.

Engem kiskoromban sokat piszkáltak a suliban,és én erre mindig összehúztam magam,nem szóltam vissza,továbbra is kedves maradtam velük,hogy ne konfrontálódjak. Mondanom sem kell,sosem hagyták abba,teljesen átgázoltak rajtam. Ha egyszer kihúztam volna magam,és elébük álltam volna azzal,hogy "Elég volt,hagyjátok abba", biztos vagyok benne hogy úgy meglepődtek volna hogy békén hagynak. De nem így történt. De mostmár jó ezt tudni így utólag.

Érdekes kérdés:

Több esetben az egész dolog csak előfeltevésekből indul ki: "ez ilyen-olyan-amolyan". Aztán ha látja-érzi az egyén, hogy ő csak rossz mindenki szemében, akkor lehet, hogy ő erre fog ráállni tudattalanul is: direkt rossz lesz.

A másik, hogy sokszor nem kíváncsiak az emberek az okokra, arra, hogy a másikat megismerjék, ezáltal megértésk a működésének az alapjait.

A harmadik az, hogy vannak az emberekben egyfajta szenzor, akik megérzik, hogy valaki eltér egy cseppet a többitől, így kipécézik maguknak. Ez a szenzor van, akinél erőseb, van, akinél gyengébben működik, és szerencsére nem mindenki használja negatív dologra, hanem mondjuk valóban a másik megértésére használja.

Az ember az életét (elvileg) saját maga irányítja. Vannak, akik erre később jönnek csak rá az életük során, hogy az életüket saját maguk is irányíthatják. Rendszerint szokott lenni az ember életében egy olyan pont, ami erre figyelmezteti, vagy elindul az önállósodás útján, és kimondja, hogy "Innentől én irányítom a sorsomat".

Ettől függetlenül lehet, hogy mindenkinek-, de lehet, hogy csak annak, aki megmarad irányítottnak van előre megírva a sorsa. Ki tudja ezt pontosan?

A sorsunk a mi kezünkben van, így rajtunk áll minden, hogy változtatunk-e rajta valamit, vagy sem.