Lehetséges hogy a létezésünk csak illúzió?

Lehet, hogy minden pillanatban szétesik körülötted a világ, csak a jelen példány látszólag, ami stabilan létezik.

Az is lehet, hogy minden jelen van és semmi sem változik.

A kérdés csak az, hogy te miért annyi vagy, amennyi?

Én a helyedben úgy élném az életem, hogy megbecsülöm.

Csak úgy van értelme élni, ha jó.

Elvileg a világ működik tovább, ha te meghalsz.

Elvileg nem tudod fejben megváltoztatni.

Erre persze lehet mondani, hogy haltam-e már meg...

Nem tudjuk, hogy mi marad belőled. Tapasztalatok alapján maximum csak emlék. Viszont most létezel és ez nagyon is számít.

Ha sosem foglalkoznál a jelennel, akkor sosem élnél. Nem lenne értelme létezni. Csak úgy van értelme létezni, ha megpróbálod kihasználni.

Lehetséges! De miért így alakultunk ki ahogy most vagyunk? Nem lehet-e esetleg hogy volt (van) egy belső "mag,, amiben kb a szokásaink vannak eltárolódva. Vagyis minden amit duálisan megkötünk jónak-rossznak, szeretem-nemszeretemnek stb. Mert mikor belekerültünk ebbe a játékba (illúzióba) valahogyan belül már előre várható volt hogy kb hogy fogunk viszonyulni a dolgokhoz. Honnan jöttek ezek a késztetések? Vagy inkább tudati mintázatok amiket mintha törvényszerűen követnünk kellene. Hamisan a testtel, és a gondolkodásunkkal azonosítjuk magunkat, de mi van ha inkább vagyunk a belső mintázat (szokáshalmaz) ami oda vezetett hogy ezt az utat jártuk ~ és ezért ezek a dolgok értek minket a világból - majd hamisan ezekkel az emlékekkel azonosítjuk létünket. De a belső mintázat sem mi vagyunk. Miért? Mert az is változtatható. Ha meglátjuk, és nem követjük a szokásainkat (nem adunk bele több energiát) - akkor képesek vagyunk rajta változtatni is. Hogy igazából.., mi az ami nem változik? Az lenne itt a legnagyobb kérdés.

Szerintem is illúzió.., de nem csak egy véletlen műve lehet az egész...