Hogyan gyógyulhatok meg?
Túl sok a rádrakódott xar amit magad mögött kell hagynod..Azért nem tanítják,mert egyrészt egy szűk hatalmi csoportnak azaz érdeke,hogy fenntartsa a rabszolgatársadalmat haszonszerzés céljából,hatalmi érdekből..minél ostobább a tömeg annál könnyebb felügyelni és irányítani,(lenyomják a tudatosságot),másrészt a rengeteg érzelmi gócot megértés hiányában valahogy ki kell játszani magunkból,ilyenkor egymásnak mutatunk tükröt,aki érettebb az felismeri a másikban önmagát és fejlődhet általa..
Időnként nekem is elegem van az álszent és hazug légkörből,olyankor visszahúzódom és rendezem a soraimat,leválasztom/elengedem ami számomra érdektelen és letisztulnak a fontos dolgok maguktól...utána már könnyebb tudatosan részt venni a színjátékban,mert te irányíthatod,akár segíthetsz is ha átlátod a motivációt(engem pl. néha kifejezetten mulattat mások tudatlansága és néha jólesik elveszni a felszínes játszmákban)
Az ébredéshez mindenki megkapja a maga katalizátorát,azon az úton kell haladnod és megismerni a "valódi világot",írhatunk könyveket,de ezt magadtól kell érezned..Nagyon kevés valódi érték van és még kevesebb "igaz" ember aki képviseli is ezeket,de meg lehet őket találni...
Valamint nem véletlen,hogy össze vagy zavarodva,sokan nem tudják,de márciusban kollektíven eltörölték a karmákat,akkor mindenkinek megvolt a választása,hogy a 2 út közül melyiket akarja és fogja járni az "utolsó időkben" ,aki továbbra is játszani és aludni akar,az megteheti ugyan,csak egyre kevesebb sikerrel és visszaigazolással..(az energiák visszacsapódnak/mágia is,a föld már nem támogatja)..kérdésedből ítélve te a tudatosságot választottad,csak meglépni kéne...engedd el ami már túlhaladott és fölösleges...
Érdekes amit írsz.
Én már 40 vagyok és azt érzem álmosom az életet, hogy ez nem a valóság.
Egyedül a testi fákdalom tűnik annak de az is csak abban a percben.Amint elmúlik olyan mintha csak álmodtam volna.
Számomra az idő is érdekes.Ha emlékre gondolok olyan mintha most lenne.Vagy mintha nem is lett volna, mintha csak illúzió lenne.
Nem várom, de ébredésként gondolok a halálra.
Sok ellentmondás van bennem és tudatlannak érzem magam.De a könyvek, a szavak nem adják meg a tudást.
Az emberi kapcsolatok és érzelmek, az összefonódások, a döntéseink és annak következményei mind mind annyira kusza dolgok.
Minél többet gondolkodom rajta, annál bonyolultabb.
Először is köszi a válaszokat. Néha csak beszélgetni szeretnék valakivel, aki hasonlóan gondolkozik, vagy hasonló dolgok fontosak neki. De nincs kivel, nem számít. Továbbá válaszolnék a reakciókra egy két gondolattal, ha esetleg még érdekel valakit.
A pszichológusról az a véleményem, hogy olyan mintha egy kutya önszántából elballagna az állatorvoshoz és azt mondaná neki, hogy "herélj ki, nem akarok b*szni". Ha értitek mire gondolok...
"Felnőni" az is csak egy szerep. Miért kellene szerepet játszani?
Úgy gondolom, hogy az emberiség rossz úton jár és nekem ez fáj, és nincs senki aki elvonná e fájdalomról a figyelmem.
Biztos azt hiszitek nem vagyok normális, de igazatok is van. Na mindegy ezt MOST ki kellet írnom magamból, méghozzá itt. Ilyenekkel mégsem húzhatok le másokat személyesen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!