"Én" a lélek vagyok, vagy a tudat?

Te a tudat vagy, mi a háncs a fán, aminek a lelke annak a magja. Minden fa azzal van önkéntelenül leginkább elfoglalva, mekkorára nőtt, a saját értékrendjein belül. Viszont az évgyűrűk egyre inkább takarják a szemét, és eljön az a pillanat, amikor már nem tud visszatekinteni a magra. A tudatod észrevétlenül és ellenállás nélkül megöli a lelked. Válaszút elé kerülhetsz, mint fa, hogy mi a fontosabb. Minél magasabbra, esetleg vastagabbra nőni, vagy minél terebélyesebb lombkoronát létrehozni. Mind megteheted, de egyre vakabb leszel a magod iránt. Ha egyáltalán tisztán látod, hogy neked mi a "magod", akkor onnantól is nehéz a kérdés, hogy hogyan alakítsd tovább a sorsod. A tudatod elveszik, a lelked pedig az emészti el. Igen kevés léleknek adatik meg, hogy túléljen, és ezt már csak ők látják, mi követi.

A tudat vagy, amit az agyad állított elő. Ha megkérded, ki vagyok én, azt a tudatoddal kérded, és az agyaddal gondolod. "Lélek" meg külön egyáltalán nincs is. A "lélek" az maga a tudat.

Tudat természetesen