Keresek olyan illetőt akiben felébredt a tudatosság és már elég magas szinteken éli meg az életet és annak szépségét, csodáit. Találok itt hasonlò tudatosságúakat?

#5

Én csak arra volnék kíváncsi, a "felébredettek" milyen tapasztalatokat élnek meg, hogyan látják a világot, miképp gondolkodnak a fontos dolgokról.

Aztán majd én eldöntöm magamnak, hogy az én mércém szerint ki felébredett, és ki nem :)

Végső soron nincs semmilyen objektiv skála arra nézve, ki mennyire felébredett, és szerintem nem csak Ramana Maharsi-i értelemben lehet valaki felébredett, hanem talán ennek is vannak szintjei.

A megvilágosodásnak sok sok lépcsője van. Egy lépcsőt sem tanácsos átugrani.Minden egyes spirituális tapasztalás után vissza kell vonulnod a materiális irányába. Minél közelebb vagy a megvilágosodáshoz, annál gyakrabban jönnek ezek az élmények és annál ritkábban csapódsz vissza hogy újabb feladatot teljesíts.A megvilágosodás felé sok út vezet, mindenkinek van saját útja.

A magasabb tudatállapotot csak akkor éred el, ha "megszolgáltad" azt. Lehet hogy értek spi. élmények ami jó, de ha túl sokat fantáziálsz rajta, az azt jelenti, megálltál.Az élet valódi szépsége, amit magasabb tudatállapotban látsz, abból áll hogy egyéni érdekektől, saját gyönyörűségében tekintesz az életre,legyen bármilyen.Ha hisztizik egy kislány a közelben, nem azt gondolod, milyen idegesítő, hanem megfigyeled mi történik, mi lehet az oka, nem itélkezel, csak figyelsz és ha tudsz, segítesz.Ha a megvilágosodás útján jársz, vidámabb,bölcsebb és sokkal érzékenyebb leszel a környezetedre.Nem a szomszéd bömbölő hifijére kell gondolni☺

Eggyé válsz azokkal akikkel megosztod az életed,kisebb-nagyobb mértékben. Kialakul/teljessé válik a harmónia közöttetek.Persze nem azt jelenti hogy ők is elkezdenek meditálni vagy ilyesmi de jobbá teheted őket és a kapcsolatodat velük.Persze van akivel ez csak egy bizonyos szintig lehetséges, mert nem tudja elfogadni a világlátásodat, azt a tudáshalmazt amit meg szeretnél osztani vele, ha úgy érzed hogy egyébként készen áll rá.

Szóval ezt érzem én is, hogy jobb az olyanok társaságát keresni akik az Utat járják. Persze nem kizárólagosan, de ha van rá lehetőség, az sokat segíthet és akár fejlődhetsz is általa.De ettől még bárkivel bármiről lehet beszélgetni,mert ha valakinek magasabb a tudatállapota, az még nem isten.Szerénység és alázat pedig alap

Azt hiszem te a részleges megvilágosodásról beszélsz.Tudatosabb lettél a világ dolgai iránt. Vagy csak fogalomzavarral küszködsz nem tudom.

De örülök neked, mindenképp.Én 11 éve ébredtem rá az igazi önvalómra de még mindig nagyon távol vagyok a megvilágosodástól.Olyan ez mint a délibáb ami közel hozhat távoli dolgokat és azt hiszed hogy csak karnyújtásnyira van az örök boldogság,a lélek csiszolódásának utolsó mozzanata... Aztán odavág a kegyetlen valóság, hogy holnap munka és ismét be kell dobnod magad.Volt mikor a medítatív állapot jutalomnak, az élménytelen,szürke napok átoknak tűntek nekem.A legelején.Előjöttek a félelmeim, az egó hogy letérítsenek az Útról.Nevettem magamon, hogy mennyire vágytam mindenki fölé kerekedni, csak mert én már másként szemlélem a dolgokat.Az egómat fizikai munkákkal,és ami fontosabb az egóm tárgyát jobban átlátva ismertem meg.A félelmeket sokkal nehezebben gyűrtem le.Féltem tömegben lenni,beszédet tartani sok ember előtt,szerepelni.Másnak más félelme van,tárgyiasabb, de lehet az se könnyebb.

Nehéz volt szembemenni a félelem tárgyával,nehezebb mintha egy ork hadsereg ellen vonultam volna egy szál magam.

Segített az arany láng meditáció Oshótól.De csak mikor el is hittem hogy fontos vagyok,nem kevésbé mint mások, és még fontosabb amit mondok vagy mondani akarok.És képes vagyok véghezvinni.Olyan volt mint ha egy szikla porrá zúzódott volna és a folyó amit eltorlaszolt, újra csordogál, egyre szélesebben, az óceán felé.Igen könnyű spirituális élményekben fürödni, olyan mint ha hirtelen megnőnél, testi korlátaidon túllépsz.És mégha meg is állsz az Úton, a meglévő tapasztalásaid nem vesznek el.Lehet hogy vannak akik az aktuális életükben már olyan szintre jutottak hogy folyamatosan medítatív állapotban tudnak létezni(ami nem azt jelenti hogy meditálnak állandóan, hanem hogy folyamatosan egy megemelkedett tudatállapotban vannak és úgy tekintenek a világra),én nem vagyok ilyen szerencés, a karmám ugyan veszített a súlyából;feloldottam ellentéteket,megjavítottam kapcsolatokat,ráébredtem dolgokra,szerényebb lettem,eloldoztam a hamis vágyaimat(nem mindet), de még maradt bőven és örömmel vetem bele magam,kiélek magamból minden örömet,kipróbálok mindent, legalább plamatőr szinten és hálás vagyok hogy van hova fejlődnöm. És persze olykor türelmetlen is.A türelem az egyik legfőbb erény.