Járt már így valaki? És mi a magyarázata?

A teremtő képzelet jót és rosszat egyaránt képes létrehozni ha az agy arra koncentrál. A bátyád agya arra koncentrált vezetés közben hogy minek mondhattál ilyet hogy a kocsival nincs-e baj. Vonzás törvényének is nevezik. Még szerencse hogy csak azt nézegetted és kérdezted hogy a kocsi rendben van-e.

Sokan nem hisznek a vonzás törvényében pedig velünk élő jelenség, például mint a leírt történet is.

Így még nem jártam de jót azt többször vonzottam be életembe. Néha bizony nagyon meg voltam döbbenve. De a mai rohanó világban mégis megfeledkezik az ember ennek mindennapos használatáról, persze jó dolgokra.

Az első válaszoló hisz abban hogy a vágyaid és kívánságaid valóra válnak. Egy gyerektől vagy egy tudatlan afrikai bennszülöttől még elfogadható e "mágikus" gondolkodás, de nálunk nem. Gyerekként kívánhatja azt az ember hogy legyen jó idő mert strandra akar menni és hiheti azt hogy ezért lett jó idő, de ahogy fejlődik az ember illik kinőni ezt a gyerekekre jellemző énközpontú gondolkodásmódot.

Ami veled történt abban nincs semmi különös, az ember agyán naponta rengeteg futó gondolat suhan át, a lekésem a busztól kezdve a megbetegszik az édesanyámon át a balesetet szenved a bátyámig. A legtöbbet az ember el is felejti mivel nem történik meg.

Viszont néha az ember ráhibáz és azt az agy nagyon megjegyzi és mivel a többit elfelejtette úgy gondolja hogy előre látta. Az agy pozitív visszacsatolással működik, ami bejön annak nagy jelentőséget tulajdonít, ami nem azt meg elfelejti és ezáltal torzul a valóságról alkotott képe.

Az anyákról mondják hogy előre látják hogy a gyerekük beteg lesz vagy baj éri. Pedig csak arról van szó hogy naponta többször átfut az agyukon a gondolat hogy mi van ha valami baja lesz a gyerekemnek míg nem vigyázok rá? Ha nem lesz baj akkor elfelejti, ha baj lesz akkor meg ő "érezte".