Hogyan oldhatnám meg a problémám az anyámmal?

Próbálom rendbe tenni az életem, belül a lelkemmel, a gondolataimmal és érzéseimmel kezdve. Borzalmas viszonyban állok a nőkkel, mindenhol megkeserítik az életem (irigység, kitúrás, provokálás, kihasználás) Ezügyben mélyen magamban kerestem a problémát, talán én váltom ezt ki belőlük, de akárhogy is, én megpróbálok a legkevésbé olyan ember lenni akit így kezeljenek. Ez már a férjemnek is feltűnt, hogy engem nem kedvelnek és valamin változtatni kell mert ez engem felemészt. Legfőgképpen az, hogy már tudatosan figyelek mindenre és mégis valahogy olyan nőkkel hoz össze a sors akik... hmmm... mintha sajnálnák azt amim van és addig ügyeskednek amíg el nem veszik (lelkibékém, egyensúly, boldogság) Szóval nem vagyok se gazdag vagy magamutogató, már ki is iktattam minden szociális médiát hogy még csak véletlenül se kapjon senki sem vérszemet azon hogy én esetleg jól élek és boldog vagyok. De ez már nem normális, attól félek, hogy ne legyek provokatív és már ez is csak elszomorít.

Tudtam/tudom, hogy ezeket a nőket bevonzom: nagyon rossz élményeim vannak az “anya” fogalommal kapcsolatban. Rossz gyerekkorom volt, és már akkor, majd később is pszichoszomatikus betegségeim lettek (bizarr dolgok, nem részletezem)

Később főiskolán tanultam meg pszihologia órán, hogy ezek lelki okok, anya-gyermek viszony rossz állapota okozza. Most könyvet is olvasok, hogy rossz gyerekkor rossz emlékek rossz szokások és rossz emberek/helyzetek lavináját lehet így bevonzani (ismétlődően ugyan az) ami mindennel rezonál amit érzek és gondolok bent a fejemben.

Szóval azért írtam ide, hogy ezt hogy lehetne megoldani. Hogy az a bizalom és szeretet amit nem kaptam meg anyámtól akkor amikor a világ a legnagyobb és leghidegebbnek, legidegenebbnek tűnt (mert magával volt/van és lesz elfoglalva)

Hogy tudnám ezt elengedni és lezárni, hogy tudnék bízni és szeretni úgy igazán? Hogy tudnék felengedni ebből a stresszből?

Azért írtam ebbe a kategóriába, mert igazán mély változást szeretnék, nem ilyen “beszéld meg anyukáddal” mert ő eléggé, hogy mondjam... az egója nem enged hallani semmi olyat hogy “Őőő” valamiben rossz. Az egója annyira erős, hogy elvágott engem tőle.

Ezt csak magamban akarom lerendezni, mert ő már nem érdekel, tudom milyen és elfogadom de ő sohasem segítene ha ezt így elmondanám mert az azt jelentené neki hogy hibázott, az pedig az ő világában teljességgel kizárt.