Én vagyok az egyetlen, akinek még semmilyen paranormális élménye nem volt?

Az emberek többsége nem szerez tapasztalatot a szellemi világ jelenségeit illetően. Azonban nagyon sokan vannak, akik igen, de nem mernek róla beszélni. Tehát az mindenkire igaz, hogy ha komolyabban körbekérdezné az ismerőseit (a bizalmat megadva), meglepődne, mennyi ember ismerné el, hogy már élt meg ezt-azt. Csak jelenleg még tabunak számít az ilyesmi, noha a változás megfigyelhető azért.

Nagyon sok mindentől függ, hogy egy ember szerez-e az életében ilyen tapasztalatot, s hogy mennyit, milyen mélyeket.

A lelke fejlettségétől, a mentális-lelki egészségétől, az efelé való nyitottságától, az adott életútjától, stb.

Így vannak természetesen nagyon sokan, akik leélnek úgy egy életet, hogy semmi ilyen élményük nem volt. Egész egyszerűen azért, mert nekik nem volt dolguk ezzel - abban az életükben.

S addig, hogy elfogadják-e mégis a szellemi világ létezését, kizárólag attól függ, hogy mennyire tudják azt a saját világképükbe beleilleszteni.

Aztán vannak olyan észlelések is, amelyek után már nem kérdés az azt érzékelőnek.

Nem!

Csak mások nem itt kérdezősködnek.

"Az emberek többsége nem szerez tapasztalatot a szellemi világ jelenségeit illetően. Azonban nagyon sokan vannak, akik igen, de nem mernek róla beszélni. "

Ez orbitális tévedés! A százalékarány tanultság és közösség kérdése. Nem meglepő, hogy mondjuk a vidéki emberek vagy kisebb közösségekben ez a téma egyáltalán nem tabu. Ebben a közösségben nyitottan beszélnek róla. Nem véletlenül megy ilyen jól az ezós műsoroknak. Nyugodtan után járhatsz, hogy naponta hány betelefonáló van szűk 1 órában. Az emberek többsége igen is szerez tapasztalatot az élete során, amit nem tud magyarázni. Nagyon sokan, akik hisznek valamiben (köztük te is) azzal próbálja magyarázni a megmagyarázhatatlan amiben hisznek. Magyarországon valószínűleg többen hisznek valamiben, mint az ellenkezője. Akik meg hisznek azzal magyarázzák, amit nem tudnak. Szóval számtalan ilyen eset van.

#9

Igen, tudom, vannak olyan emberek, akik nagyon könnyen megvezethetők bármivel, s őket is használja ki leginkább az "ezós iparág".

Azt gondolom ez némileg más tészta már, mint amiről én beszéltem. Én korábban teljesen szkeptikus voltam. S amikor rájöttem, hogy nem annyi a világ, mint amennyit érzékelünk belőle, hogy létezik szellemvilág, akkor én is nyíltabban mertem róla beszélni. Először biztos voltam benne, hogy majd senki sem lesz nyitott feléje. Aztán meglepődtem, hány ismerősömről derült ki - akiről korábban nem is gondoltam volna -, hogy voltak saját élményei, s nyitott is róla beszélni, de soha nem hozta volna szóba, ha nem látja bennem a bizalmat.

Engem mindig is az vezérelt, hogy tudjak s ne higgyek. Ezért igyekeztem mindent saját magam is megtapasztalni, s csak azt fogadtam el, amiben saját élményem is volt, illetve amiről számomra megcáfolhatatlan bizonyítékot sikerült szereznem, találnom.

De nagyon fontos megemlíteni, hogy senkitől nem várom el még véletlen sem, hogy higgyen nekem bármiben is. Korábban én sem hittem volna senkinek, aki ilyeneket állított. Kellett hozzá a saját megtapasztalás. Addig kizárólag azon múlik, hogy valaki hisz-e benne vagy sem, hogy a saját világképébe mennyire képes beilleszteni azt.

Tehát én senkitől sem várok hitet. A válaszaim csupán a saját világképemet tükrözik, mely a saját élményeimből és a megszerzett (számomra hiteles) ismereteimből táplálkozik. Az, hogy ez kinek mennyire fogadható el, mindenkinek a saját döntése.