Megállított a zebránál egy ember, először dilisnek néztem, majd olyan dolgokat mondott amitől kiráz a hideg azóta is!?

Nem kamuzok, de nem fogok összeveszni ezen, mindenki azt gondol amit akar.

Nem úgy kell elképzelni, mondom hogy filozofikusan beszélt, mintha rá akarna vezetni, mégis egyértelmű volt a mondanivaló. Magát a szavait pontosan visszaidézni nem tudom de pl az érettségim is úgy került a mondanivalójába hogy monndta, tudja mi jár a fejembe, de ne tegyem meg, mert a gondolkodásnak két olyan fajtája van ami kihat az életre, lehet aggyal gondolkodni és lehet ésszel is, mint egy magyar érettségin mikor érvelést ír az ember, vagy szöveget elemez, a munka világa mellett hasznosítani értelmezni a dolgokat és helyesen cselekedni, de ki tudhatná jobban nálad ugye? (munka mellett tanultam végig az érettségimre, éjjel nappal a szóbelire is 95%os lett). Na így, de mondom, szórol szóra visszamondani lehetetlen amit mondott!

Nem csak az érettségim volt az ami szóba került, annyi mindenre nem hibázhatott rá. Ja, én pedig csak próbáltam, nem figyelni rá, bólogattam , alig vártam hogy elmenjen, semmire nem válaszoltam neki amivel rávezethettem volna.

De akárhogy is, kénytelen vagyok továbblépni a dolgon,ha elhiszitek ha nem. Nem is fogom reklámozni ezt senkinek az biztos. Soha nem történt velem ilyesmi,remélem első és utolsó alkalom volt.