Hiba a Mátrixban? Olyan megdöbbbentő/hátborzongató/megmagyarázhatatlan történetekre vagyok kíváncsi, amiket nehéz a véletlen számlájára írni.

Van aki a véletlenekben hisz,van aki a sorsszerűségben.De mindenki hisz valamiben.Ugye,mert a hitetlen reggel

fel sem kelne az ágyból, ha nem hinne

magában,legalább.Véletlenek pedig nincsenek.Ezt majd megértik azok is akik félnék attól,hogy egyszer a tetteikkel kell szembenézniük.

Két évvel ezelőtt kaptunk ajándékba egy ilyen porcelános kotyogó kávéfőzőt.

Nem igazán használtuk, de egy alkalommal otthon volt munkám és vártam is valakit és gondoltam, hogy hamar felteszek egy jó erős kávét.

Fel is tettem és vártam, hogy főjön le,türelmetlenül sétáltam konyhába mert tudtam, hogy nemsokára érkezik a vendégem is és bele bele néztem a kotyogóba, hogy nem fő már az a kávé.Pár perc múlva megtettem ugyan ezt mozdulatot, felemeltem a tetejét és belenéztem, de ugyanakkor abban a pillanatban megszólított a feleségem a hátam mögül és én annyit tettem, hogy hátra néztem és bummmm!!!! A kotyogó robbant! Felcsapódott a plafonnak és a forró kávé lövedék a fejemet és a nyakamat találta el. De abban a pillanatban érkezett meg a vendégem is aki el is vitt a kórházba.

Pár hétre rá eszembe jutott,hogy akkor mikor megtörtént a baleset a feleségem akart mondani valamit amit azóta sem mondott el, és megkérdeztem tőle, hogy mit szeretett volna akkor mondani. A válasza az volt, hogy nem emlékszik, hogy megszólított volna, ő csak annyira emlékezett, hogy hallotta a durranást és szaladt a konyhába.

Én még most is le merem fogadni, hogy ott volt a hátam mögött és a nevemen szólított. Mert ha ez nem így lett volna akkor én nem nézek hátra és minden bizonnyal most most nem tudnám írni ezt a válaszomat mert nem lenne szemem.

Hogy véletlen lett volna?-kitudja!?

Örangyal lett volna?-nem tudom!

Csak annyit tudok, hogy ez megtörtént így ahogy azt le is írtam.

Próbáljatok ti választ találni erre az esetre mert én már feladtam. :)

Egyszer, úgy 9 évesek lehettünk, egy lánnyal láttunk egy nagy fekete tárgyat az égen felettünk lebegni. Kérdeztük a felnőtteket, hogy mi az? De ők nem látták. Pedig akkora volt, mint egy repülőgép, azt is hittük hogy valami gép. De nem volt szimmetrikus az alakja.

Eddig csak itt mertem elmesélni, és a páromnak. Itt kigúnyoltak, a párom ismer, tehát ő nem.

Nem vagyok bolond, sem hazug. Ez történt.

#7 (14:40)

Az általad belinkelt cikkben a 10-es esethez hasonló egybeesések (Három ember egy vonaton) velem is történtek:

Elsőéves egyetemista voltam (ez még a hetvenes évek elején történt). A kollégiumban a szobák úgy voltak elrendezve, hogy volt egy háromágyas, majd mellette egy kétágyas, az mellett szintén egy kétágyas, ami mellett megint egy háromágyas szoba. A két kétágyas rövidebb volt, mint a háromágyasok, így a fennmaradó területen volt kialakítva a közös mosdó a tíz ember számára. Én az egyik háromágyasban voltam elszállásolva többek között egy Iván Péter nevű szintén elsőéves hallgatóval. Az áttellenben lévő háromágyasban meg egy Péter Iván nevű szintén elsőéves egyetemista volt.

Később származott is ebből egy kellemetlen incidens: meghalt ugyanis a Péter Iván édesapja és kiküldték az értesítőt a kollégium címére. A kollégium illetékese ezt át is vette, csak éppen nem a Péter Ivánnak továbbította, hanem a másiknak. Eltelt pár nap, amíg a szobatársam kiheverte a sokkot. Akkoriban ugyanis még nem volt lehetőség ezt azon nyomban egy telefonhívással leellenőrizni (keveseknek volt otthon telefonjuk), így eltartott egy darabig, amíg tisztázódott a helyzet.

Egy másik eset.

Még a katonai szolgálatom elején történt. Egy tiszt bejött a szobába és felsorakoztatta a legénységet, majd sorban elkezdte kérdezni a nevünket. Az első: Szarka, a második: Varjú, és miután a harmadik is egy madárnevet mondott a tisztet elfogta a méreg: lecsukatással fenyegetőzött, mert azt hitte, viccet csinálunk belőle. Ők meg ijedtükben csak annyit tudtak kinyögni, hogy hát valóban ez nevük, meg is mutathatják a katonakönyvüket.