Normális ez ikerlángok közt?

Tisztában vagyok vele, hogy igazatok van (egyrészt (nagyrészt) biztosan). A realitás talaján már átrágtam a dolgot. Kaland volt, aztán úgy nézett ki ebből több is lehetne, de visszatáncolt, meggondolta magát. Bevallom, párja van, volt köztük egy mélypont, velem ekkor találkozott. Megingott, félrelépett velem, aztán mivel szimpi voltam neki, úgy gondolta ismerjük meg egymást, ad nekem esélyt, de kibékülhettek, őt választotta, a biztosat a bizonytalan helyett. Én megértem. A "ghosting"-gal igazad van, utolsó nap mikor írt még korrekt volt, megmondta mi volt, lebukott (a lány látta írt nekem, azt nem, hogy miket), azt mondta majd másnap ír, de nem tette. Elvileg földhöz vágta a telefonját, azért nem tudott írni, de mire kb. egy hét múlva szerzett másikat, továbbra sem jelentkezett, nyilván ebben az egy hétben történt valami... Nyilván kibékülhettek vagy ilyesmi. Meggyőzte magát ez kaland volt, nem is érdekeltem, pedig tudom, hogy igen, de nem tehetek semmit. Másik fészről írtam neki, letiltott, a barátai se tudták rávenni csak annyit mondjon akkor most mi van (akik révén megismertem őt). Azt mondták belém zúgott... mikor még beszéltünk. Azon a héten azt mondták totál bolond, ki van akadva. Hezitált nyilván, de már biztos, hogy mi is történhetett, mellette döntött végül.

Amiért itt is feltettem a kérdést, az az, amit éreztem, érzek iránta. Első pillantásra, azonnal megszerettem, feltétel nélkül, kedveltem az első pillanattól. Tetszett is, igen, tudom azt írtam gyönyörű :), egyébként egy 7/10-es pasiról van szó, nem egy modell, nem is az esetem, mégis szépnek láttam, igen, kár tagadni. De én nem csak ágybavinni akartam, első pillanattól mintha ezer éve ismerném, nagyon hamar nyitottunk egymás felé, annyira természetes volt a társasága, azonnal bíztam benne, kiismertem (hogy milyen típus vagy hogy mondjam, átláttam rajta...), nyugodt voltam mellette, jó érzés volt a társaságában lenni. Egyrészt annyira más, mégis magamra ismertem benne. Mikor írtunk, abban a hétben, megéreztem, mikor valami volt vele, én is ideges voltam látszólag ok nélkül, aztán kiderült ő is ideges volt, rossz kedvű, vele történt valami. Őrület! Az utolsó nap mikor írt is gyomoridegem volt, tudtam valami rossz fog történni, és beigazolódott, a lány volt nála, és lebukott, meglátta írt nekem. Utána héten végig az ideg rázott, akkor mondták ő is tiszta ideg, "teljesen bolond", nem lehet szót érteni vele, kivan. Másfél héttel az eltűnése után is nem tudtam egy éjjel aludni, másnap egész nap reszkettem, nyugtalan voltam. Egy barátommal lelkiztem előtte, aki aznap "jószándékból" elmondta a lánynak, hogy a fiú megcsalta velem. Mondanom se kell, azóta nem a barátom az illető, ő pedig végleg döntött, akkor történt, hogy utána a barátait is ellenem fordította, akik addig az én pártomat fogták, a haverja azt is mondta előtte hagyja el a lány értem. Hát ezért.

Még most is érzem őt, gondol rám, azt nem tudom mit, csak tudom. Lehet beképzelen csupán, nem tudom.

De amit iránta éreztem, főleg az az első perces mély érzés, mintha ezer éve ismerném vezetett arra, hogy gondojam át, akár az is lehet, hogy ő az ikerlángom. Azért kértem itt tanácsot.

Azt tudom, ha ő tényleg az, az is megtörténhet, ha még nem kész rám, akkor nem biztos, hogy ebben az életben kell egymásra találjunk. De én késznek érzem magam. Ezért kérdezem, ami a konkrét kérdés, olyan megeshet-e, hogy az egyikünk már készen áll, a másikunk pedig még nem.