Létezik megtapasztalható spiritualitás?

#7, mi értelme bármilyen területen tapasztalni, ha nincs mögötte tudás? Ha a kérdező pl azt nem veszi észre, amit előttem írtak, hogy minden spiritualitás, és minden nap megtapasztalja? Ha nem tudja, mire kell figyelnie, elmegy mellettük.

Remélem is, hogy 20 év múlva is könyveket fogok bújni és meditálok, mert ennek a tanulási folyamatnak sosincs vége! Ahogy csinálom nap mint nap, miközben tanulok és beszélgetek másoktól, másokkal. Nem azt mondom, hogy hülyeséget írtál! Csak ne degradáld mások útját.

Mellesleg konkrétan te is azt tanácsoltad a kérdezőnek, hogy meditáljon.

(Ami egy remek tapasztalási forma. De miért jobb az, ahogy te írtad le, mint az, ha én azt írom, "meditálj minden nap"? Érted... És ez nem támadás, csak nem érzem korrektnek.)

#11

Tudás a mérnököknek, meg az orvosoknak kell, a napi szintű tanulás pedig azok feladata, akik valamilyen "földi" célt szándékoznak elérni (karrier, pénz, stb.). A spiritualitás nem ilyen, ez nem egy tudományág, nem attól leszel jó spiritualista, ha minél többet tanulsz vagy gyakorolsz. Ez nem egy hosszú tanulási folyamat. Sőt, sok kereső pont így kergeti magát tévképzetbe, akik minden egyes nap, olvasván a könyveket és állandóan a tanításokra gondolván azt hiszik magukról, hogy ők napról napra spirituálisabbak, és amúgy is sokkal spirituálisabbak másoknál. Ez hamis tévképzet, és csak ront a helyzeten.

A másik probléma, hogy sok kereső csak odáig megy el, hogy könyveket olvasgat és meditálgat, meg persze van, aki valamilyen gyülekezetbe jár, vagy meglátogat egy tanítót, ilyesmi. Ettől ugyan jobban érzik magukat, de akkor is csak kerülgetik a forró kását.

Mint mondtam, a spiritualitás számomra, és sok más ember számára azt jelenti, mint megtalálni valódi éned, a fizikai képmásodon túl létező ön-séged. Ahhoz, hogy megtaláld azt, aki vagy, nem kell éveket tanulással tölteni, hisz már eleve az vagy. Az egyetlen komoly akadálya annak, hogy nem tudod, ki vagy, hogy jelenlegi materialista szemlélet semmit nem fogad el, ami nem anyagi, és amit nem tud leírni képletekkel. A másik hátráltató tényező az önindetifikáció: én kereső vagyok, én spirituális vagyok, én az vagyok, én amaz vagyok, ... gondolom nem kell részleteznem.

Igen, én is a meditációt tanácsoltam, de egyrészt tettem oda egy smiley-t, másrészt igazándiból nincs mindenki számára egységes, megfelelő módszer, és tudom jól, hogy szinte felesleges bármilyen tanács, mert csak az működik, ha te magad találod meg a saját utad.

Pedig ezek a hozzászólások még nem is igazán nevezhetők arrogánsnak. Én egyszer egy spirituális facebook csoportban olyat kaptam, hogy csak lestem, hogy mostmivan... néha pont ott találkozik az ember a legnagyobb egókkal, ahol nem is számít rá.

Mindenkinek mást jelent ez a dolog, sokszor azonos irányzatot követők közt is akadnak eltérő felfogásúak. Sokan visznek bele morális tartalmat, de szerintem az univerzum abszolút amorális, és annak a keresőnek, aki haladni akar, túl kell lépnie a "rossz" és a "jó", ennélfogva a "megérdelmem", "nem érdemlem meg", stb. szintű értéktársításokon is. Azt szokták mondani, a nap ugyan úgy süt az apácára is, mint a tömeggyilkosra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az anarchiát kellene pártolni, mert amíg itt vagyunk és ezen a szinten vagyunk ahol most, célszerűbb normálisan viselkednünk, de azt gondolom, a számunkra elérhető végső tapasztalatok pusztán metafizikai jellegűek, és ott nincs helyük emberi mértékeknek, mert épp az emberi mértékeken való túljutást jelenti ez az egész. Ami amúgy egyaránt magában foglal jó és rossz értékeket, mert az ember ilyen.

A személyes tapasztalat a legfontosabb. A kisebbek is, mint a bagolykuvikolás, meg a koincidenciák, ezeken egy idő után meg sem lepődik az ember, én is csak mosolygok ilyenkor. De nyilván másmilyen tapasztalatokra is vágyunk. Nekem akkor sem fér bele az évekig tartó tanulás, meg az önfejlesztés, mert szerintem épp az kell, hogy az ember hagyja békén az "én"-t, amit az évek során felépített, az "én" ami évekig ült az iskolapadban, aki megtanulta a szüleitől a jómodort, stb., azt az "én"-t akit fejleszteni akar, pont, hogy ezt az "én"-t kellene megkerülni, és nem erősíteni/bővíteni információkkal meg fejlesztéssel. Ahogy a spiritualizmust kicsit sem ismerőket hátráltatják az előítéletek ha meg akar ismerkedni a témával, ugyanúgy a spiritualizmus tudásanyagát jól ismerőket sokszor a tudáshalmaz hátráltatja, vagy összezavarja őket.

A világból te az "én"-t érzékeled elsőként, ez az "én" a kapu, ami mögött ott van a nagyobb valóság, és ennek megtalálása végképp nem morális vagy intellektuális kérdés.

Remélem érthető valamelyest ez a sok sületlenség, amit idehánytam.