A házatokban/lakásotokban halt már meg valaki?

Igen, de sose gondoltam ilyenekre, mint te.

Valahogy a halálával kapcsolatban nem az a legnagyobb fájdalom, hogy éppen hol halt meg, hanem maga a tény, hogy meghalt. Meg eszembe sem jutott, hogy most akkor költözzünk el ezért, ahol mindig is éltünk.

A régi, nagyszülői házunkban sokan meghaltak, mivel már akkor elég régi ház volt, mikor a nagyszüleimék családja beleköltözött (mamámék akkor még gyermekek voltak).Tehát képzelheted, hogy az a ház mára már minimum 150 éves.Amúgy egy gyönyörű, hangulatos tanya volt ez.A nagyszoba is gyönyörű volt.Újonnan bútorozva, évente kifestve minden.szóval nagyon otthonos, modern, szép volt ránézésre, de a nagyszobában valamiért sosem éreztem jól magam.Láttam fura jelenségeket is a házban.Aztán már felnőttként megtudtam mert véletlen szóba került, hogy annak idején mikor még másak voltak a temetkezési szokások, az otthon elhunyt családtagok a nagyszobában voltak felravatalozva, mielőtt a temetőbe szállították, ott virrasztottak körülötte...Talán ez hagyott maga után valamiféle negatív energiát, amit érezhettem.

Ahol most lakunk, tömbházban.Egy előttünk itt lakó férfi meghalt szívbajban, hirtelen.Anyu is itt halt meg pár éve, szintén szívbajban, hirtelen.Ha csak természetes halállal hal meg valaki a lakásban, az a tudat nem nyugtalanít. Persze például anyu halála után rossz volt nap mint nap végigmenni azon a szobán, helyen ahol holtan láttam, de csak a rossz emlék miatt.Aztán néha imádkoztam azokon a helyeken és a rossz érzések megszűntek.Sajnos ez is az élet velejárója.Amíg nem erőszakos halált halt a lakásban egy illető, vagy nem szenvedett benne túl sokat, addig nincs nagy baj, de némi tértisztítás ilyenkor is elkél a háznál.Mert mégiscsak valahol "nehéz" energiát hagy bármilyen haláleset.Azonban ahol gyilkosság vagy valami rendkívül tragikus, vagy megmagyarázhatatlan haláleset történt.Ott nem laknék.De ott már lehetnek is komolyabb utóhatások.

'75-ben épült a ház, mi 6 éve vettük meg. Jó pár tulaja volt előttünk, nem tudom, halt-e meg benne valaki, de nem is érdekel.

Nagypapám viszont otthon halt meg, ezt tudom. Nagyi 18 évvel élte túl, ugyanott lakott, minden ugyanúgy volt hagyva, semmi nem változott.

Hogyhogy "hogyan tudtok együtt élni a tudattal?" nem is értem a kérdést. Miért, mit kellene gondolni, vagy érezni? Akkor a kórházakat is messziről kerüljem, mert naponta halnak meg emberek ott? Ez az élet rendje. Megszületünk, élünk, meghalunk. Nem kell ennek akkora feneket keríteni (főleg, ha természetes halál történik)