Az Univerzumunk úgy keletkezett, hogy Isten 0-val osztott? Hogyan?

Tulajdonképpen többet osztok nullával, mint nem.

Mondjuk nem is algebrista vagyok.

Algebrista :D

Tetszik ez az ezómatek :)

@14: az még nem volt. Egyetemen viszont már túlvagyok, az nem jó?

Nézd, nullával nem lehet osztani, ez egy ilyen buli. Ha mégis azt állítod, hogy megteszed, akkor

a, hülyeségeket csinálsz, aminek nincs matematikai értelme

b, valójában határértékkel számolsz, és nem tudod, miről beszélsz

Természetesen, ahogy említettem, ha mondjuk egy törtkifejezésnél a nevezőben egyre jobban megközelítjük a nullát, a tört értéke egyre nagyobb. Ha a nevezővel tartunk a nullához, akkor a tört értéke tart a végtelenhez. Minden határon túl meg lehet közelíteni a nullát a nevezővel, így minden határon túl nőhet a kifejezés értéke. De ez határértékekkel való játék. Ezt viszont meg kell tudnod különböztetni a nullával való tényleges osztástól, ami a matematikában nincs értelmezve - nem is lehet, mert inkonzisztenciákhoz vezetne.

> b, valójában határértékkel számolsz, és nem tudod, miről beszélsz

ez olyan, mintha azt mondanád hogy egy zárt intervallumnak nincsenek végpontjai, azok csak a nyílt részének a torlódási pontjai. (Sőt, ugyanaz, ezt mondod.)

Be lehet bizonyítani hogy nem jutok inkonzisztenciára. (Vagy, legalábbis vissza tudom vezetni olyanokra, mint hogy létezik szakasz, meg léteznek pontjai, és ez konzisztens).

Azt hiszem a beszélgetést kb itt el is vághatjuk. Te nem osztasz, én meg igen. (Hogy ON is legyek: és osztás közben új, más világokat teremtek, mint ahogy a kérdésben áll)

"ami a matematikában nincs értelmezve - nem is lehet, mert inkonzisztenciákhoz vezetne."

Testben nincs értelmezve, testben vezetne inkonzisztenciához*.

* ott sem vezet, vagy legalábbis nem ilyen egyszerűen. Szerintem hagyjuk ezt.

@16: te tényleg nem érted a határérték fogalmát... A határértékkel való számolás analógiája a NYITOTT intervallum, nem a zárt.

A többire majd, ha lesz kis időm...

(Természetesen le lehetne zárni ott a beszélgetés folyamát, hogy kétszer kettő neked öt, te így számolsz, nekem meg négy és kész, de a helyzet érdekesebb - na meg blődebb - annál, mint hogy ezt így le akarjam zárni.)

Nézd. Van két kétváltozós műveletem, +,*.

Örülnék ha bizonyos szép dolgok teljesülnének rá. De basznak teljesülni, ellentmondásra vezetnek.

Ezért az algebrista azt mondja: jó, akkor a 1/0 nem kell hogy értelmes legyen, mit bánom én. Ekkor kap egy konzisztens rendszert.

Az analízista meg azt mondja: legyen az 1/0 a +∞ vagy -∞. És akkor az ∞-∞ nem lesz értelmes. De ez ugyanúgy konzisztens rendszer, mint az algebrista teste, csak más dolgoknál kell figyelni. (és ez tkp az R u {-∞,+∞}). Lehet összeadni, szorozni, osztani, mindent lehet, és minden jó lesz, kivéve a ∞-∞, mert az nem. Ahogy az algebrista is tud összeadni, szorozni, minden jó lesz, kivéve az 1/0.

A geométer meg a C u {∞} -en dolgozik. Itt is lehet összeadni, szorozni, osztani, sőt, itt is ugyanaz a 2*2-2, mint az algebristánál. Itt van 1/0, 1/∞, érdekes mód 1-∞ nincs, egyébként meg az összeg meg a szorzás ugyanaz, mint C-ben.

Mi ebből a tanulság? Teljesen szép struktúra nem létezik, de konzisztenssé tehető ha néhány elemet kipécézünk, és azt mondjuk hogy rá ne legyenek igazak. Egy algebristánál ez az 1/0, egy analistánál meg a ∞-∞. (még egyszer hangsúlyozom, hogy a patologikus esetektől eltekintve tökéletesen ugyanaz a két struktúra, 2+2 vagy 2*2 ugyanaz mindkettőben, csak az egyik ág ezekről az elemekről nem követeli meg a csoportaxiómákat, a másik ág meg azokról.)

Az algebra tanárod meg hazudott neked, ha dogmákat ültetett a fejedbe. Tökéletesen ugyanaz a helyzet mint analízisben, csak a patologikus rész máshol van. Ez az idealizált struktúra (két Abel-csoport, amelyek disztributívak) leginkább egy szobához hasonlítható, egy nagy szarral a közepén. Az algebrista az egyik sarokba söpri, az analista a másikba. A lényegen nem változtat. (Sőt, a szoba szartól különböző része ugyanolyan lesz az algebristának is, meg az analistának is, ugyanazt végzik el, ugyanazt kapják)

Ha nem foglalkozol geometriával vagy analízissel, akkor téged nem érint.

Mondom, átgondolva én is meglepődtem, de én többet osztok 0-val mint nem.

SzétOFF-oltuk a kérdést.