Mi lehet rá a magyarázat, hogy valaki, akit egy éve még nem ismertem, egész életemben hatással volt rám (és még mindig)?

Visszatekintve érzelmi térképünkön, szinte mindenhol párhuzam vonható! Mikor depresszió közeli állapotban voltam (orvos szerint a határán ingadoztam), ő depresszióval küzdött. Mikor alkotói válságban volt, én is ezzel küzdöttem (mindketten művészlelkek vagyunk). És... ezek még azok a komolyabb dolgok, amik biztosak, de mióta ismerem (azért ez túlzás, hogy ismerem) egészen apró rezdüléseket is felfedezek... érzéseket. Érzem őt. Hat rám. Nem tudom mi ez. Néha tudom, hogy elfoglalt... vagy nem alszik... vagy alszik :D... vagy nyugtalan... vagy épp boldog(ezt nem pillanathoz kötötten, csak pl. most az elmúlt időszakhoz képest sokkal boldogabb, elégedettebb, kiegyensúlyozottabb, úgy általánosan, míg az előzőek pillanatnyiak). Most nem érzek magunk közt párhuzamot, szimplán érzem őt, az érzéseit (nagyobb vonalakban. azért nem érzelmi kémkedek egész nap utána, s nem is mindig "sugároz" erősen, bár a minap hazafele a buszon egyszercsak rámtört a gondolat, hogy ő most fáradt. elég fura volt).