Miért félünk a haláltól?

10-14 éves korom között rendszeresen sírva könyörögtem, hogy haljak már meg végre vagy legyen komoly, halálos betegségem. Ez az osztálytársaim miatt volt, borzalmas 4 év volt. Akkoriban azokra a problémákra mindig az volt a válasz, hogy csak kamaszproblémák stb, de utólag visszagondolva baromira nem csak az volt. A hideg ráz ha eszembe jut, hogy miket kívántam magamnak. Középiskolában már szerencsére nem volt baj az osztálytársaimmal és csak akkor fogtam fel igazán, hogy én miken gondolkoztam azelőtt. Most már félek a haláltól és bármi történne kizárt, hogy még egyszer ilyesmit kívánjak magamnak.

Többször játszom a gondolattal, hogy balesetben vagy "csak úgy" meghalok, aztán elhessegetem ezeket a gondolatokat mert félek. Félek attól, hogy ha sokat gondolok rá akkor idő előtt bekövetkezik. Pedig tudom, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga és az élet velejárója. Én hiszek a halál utáni életben, de nem vagyok hívő. Még fiatal vagyok de sokszor valamiért úgy érzem, hogy nem leszek hosszú életű. Nemcsak magától a haláltól félek hanem attól is, hogy ha betegségben vagy balesetben halok majd meg az fájni fog (nagyon alacsony a fájdalomküszöböm :D).

Leírnátok a témával kapcsolatban a gondolataitokat és az ezzel kapcsolatos félelmeiteket? Esetleg ha megbarátkoztál a gondolattal azt hogyan tetted?

19/L