Ha a földi élet könnyebb lenne, akkor is elvágynának innen?

Amíg elvágysz a földi életből, valamit rosszul csinálsz, biztos lehetsz benne, hogy még párszor újból neki fogsz futni a dolognak.

Amíg "szabadulni" akarsz, biztosan nem állsz készen a továbblépésre.

Hát az én első elvágyódásom ebből a földi létből olyan 17 éves korom körül jött elő. Akkor, le is írtam egy válaszomban már itt a gyakorin, tapasztaltam vmit ami megerősített abban,hogy ez nem minden amit látunk magunk körül és igenis van lelkünk ... nekem akkor ez adott egy nagy lökést, legalábbis spirituális énem jobban kinyílt.

Nehéz körülmények között éltünk apa nélkül, anyával és 3an voltunk testvérek. Nem láttam értelmét az életnek, semmire sem vágytam. NOs ezt akkor foghatnám a kilátástalanságra,hogy úgy elvágyódtam és nem éreztem magamat itthon. De teltek az évek volt nehéz időszakom iszonyatos volt átélni és aztán jött egy igazán boldog korszakom panaszom nem lehet, nagyon szerencsésnek mondhattam magamat ami még most is tart. De az elvágyódás bizony megmaradt, néha lecsitul a lelkem és "elvan" , de hiába volt meg mindenem amire vágytam, az a lelki ürességet nem tölti ki soha. Ez nem az igazi otthonunk. MOst is sokszor szenvedek, pedig boldog kapcsolatban élek és midenünk megvan ami kellhet.

utolsó vagyok

És nagyon magányosnak is érzem magamat ezekkel a gondolataimmal, életszemléletemmel, nincs olyan barátom aki ezt megértené. Ezért sincs barátom. Magamnak való és különc vagyok spirituális felfogásommal úúgy elvágyok már innen. DE senkivel nem tudom megosztani. Párommal sem. Ő nagyon racionalista, de mégis egymásnak vagyunk teremtve :) nincsenek véletlenek. Na jó anya és húgom is némi spirituális beállítottsággal rendelkeznek. Húgom is szenvedett már ettől az érzéstől,h nem akar élni küszködni ,de ezt betudom annak hogy ő még fiatal és előtte az élet ami sajnos kilátástalan.

Esetleg vki tud ajánlani egy olyan fórumot ahol egy befogadó közösség meghallgatna és ilyen dolgokról lehet beszélgetni?