Aki volt már vipassana kurzuson: milyen volt?

Igen, megváltoztam.

Pár nap után nem érdekelt a külvilág, nem hiányzott.

A kurzus előtt tartottam pl. az étkezéstől. Vega kaja volt, az se egy horribilis mennyiség. Vacsorára fél banán, vagy fél fürt szőlő, ez is csak azért, mert újonc voltam. Akik már másodszor vagy többedszer voltak, max csak üres teát ihattak. Kibírtam, sőt, éhes se voltam.

Az ülés az elején rettenetes volt. Úgy ültem, ahogy akartam, de akkor még nem tudtam, hogy a hosszan tartó földön ülés kikényszerít egy célszerű testhelyzetet, amelyben egyensúlyban is vagyok, és sok időn keresztül is kibírom, hogy mozdulatlan legyek. A 2-3. naptól kb. már törekedni kellett rá, hogy egy órán keresztül teljesen mozdulatlanul üljek. Mondani könnyű, csak hosszú időn keresztül megcsinálni, az nem egyszerű.

Az elején kijelentették, hogy a kurzus vége előtt - 10 nap - csak kivételes esetben lehet távozni. Amíg még nem volt olyan, aki feladta, addig még csak-csak. De amikor volt, aki elment, attól kezdve már kicsit nagyobb önfegyelmet igényelt.

Volt egy áttörés, kb. a harmadik nap magasságában, amikor nem kis erőfeszítéssel meg tudtam csinálni, hogy egy órán át nem mozdultam meg. Ezt a nem megmozdulást ne úgy értsétek, hogy azért icergek, mert mozoghatnékom van. Amikor itt viszketek, ott viszketek, fájdalmaim vannak, nagyon nehéz megállni, hogy ne mozduljak meg, könnyebbülést remélve. A cél pont az, hogy megtapasztaljam, hogy ha nem vakarózom, a viszketés elmúlik, ha nem változtatok testhelyzetet a fájdalom elmúlik.

Volt aztán olyan, hogy sírás tört fel belőlem. Persze nem bőgtem hangosan, csak a könnyeim csorogtak, meg az orrom folyt, nem kicsit. Akkor már úgy voltam, hogy hagytam megtörténni. Már csak kicsit izgatott, hogy mit szól, aki észreveszi.

És tanultam magamról valamit - hogy meg tudtam csinálni, hogy kibírtam. Ettől kezdve bármit kibírok, A megtanult összpontosító képesség sem levetendő eredmény.

Másról nem írok, a többit tapasztalni, megélni kell inkább.