Vonzalom a képzeletbeli barátom iránt, aki létezik?
Kérlek segítsetek! Előre elszeretném mondani, hogy rendes, értelmes lány vagyok, aki nem tartja magát se többre, se kevesebbre az átlagnál. Nem egy számítógép elött pukkadó troll vagyok, hanem egy átlagos tanulással foglalkozó kamasz. Az, hogy hajnalban írok ide, nem azt jelenti, hogy felvoltam, most keltem fel nem régen. A kérdés NEM kamu, úgyhogy tanácsokat kérnék...
Szóval, 13 éves voltam, amikor lett egy " képzeletbeli barátom " aki azt állította magáról, hogy ő egy bukott angyal, aki már megbánta minden bűnét. Eleinte betudtam annak, hogy nagy kreativitásomnak örvendhetek csak, de aztán furcsább lett minden. Tatabányán laktam akkor... emlékszem, ültem a buszon. Persze a " kis barátom " is velem volt. Két megálló hiányzott az uticélomhoz, amikor elkezdett esedezni, hogy szálljunk le. Leszáltam, úgy voltam vele, a vasúti síneknél úgy is visszafordul a busz. Vártam/vártuk a buszt, de már csak éles hangokra, és füstre lettem figyelmes. A Vonat elkapta buszt. Ha jól emlélszem halálos áldozata is volt.
Elkezdtem az angyalhoz többet beszélni. ( Persze ha nem hallották) Aztán megláttam egy nap a Spárban, egy aranyos fiút, aki tetszett nekem, csak sajnos látásból ismertem, a nevét meg nem tudtam. Azt mondtam az angyalnak, ha annyira létezel, segíts nekem megismerkedni nekem. Elnevette magát, majd ahogy sétáltunk hazafelé, megállt egy plakátnál, és megmutatta. Nos, Shinkendo volt. Japán szamuráj kardvívás. Bár nem igazán érdekelt a japán kultúra beleegyeztem. Elmentem rá, aztán ahogy körbe néztem az embereken, megláttam azt a fiút, aki tetszett. Akivel aztán egy párba is tettek ráadásul.
Teltek a napol, hetek, hónapok. Időközben megjártam nem egy gyermekotthont, de végül haza kerültem. De ő mindig ott volt velem.
És én már olyan természetesen veszem a létezését...
Múlthónapban teljesen egyedül voltam otthon. Vagyis ő velem volt, de még mindig nem nagyon hittem/hiszek benne. Kissé félek a sötétben, így feloltogattam a lámpákat, és bekapcsolva hagytam a Tv-t is. Keresztanyám rámkötötte, hogy ne pazaroljam az áramot hiába. Megmondtam az " angyalnak " hogyha tényleg létezel, olsd le a lámpákat, ha elaludtam. Aznap hajnalban felébredtem arra, hogy valaki simogatja a hajamat, és letörli a nyálamat az államról. Azthittem keresztanyám az, és mivel szokásom, hogyha felébredek, sosem nyitom ki a szememet, ezért akkor sem tettem másképpen.
Reggel mondtam Keresztanyámnak, hogy sajnálom, hogy égve hagytam a lámpákat. Azt mondta nem égett semmi. Rákérdeztem a simogatásra, azt mondta nem ő volt.
Ez volt az a dolog, amióta elhittem, hogy az " angyalkám " létezik...
Sokat gondoltam arra a pillanatra, amikor éreztem az érintését. És amikor hallom a hangját...
Az lenne az én bajom, hogy beleszerettem.( Nem tudom megérinteni! ) És nem tudom mit tegyek, kitől kérjek segítséget, elmondjam neki? Annyira nyomaszt a dolog.
Nem Kamu kérdés! Jobb dolgom is lenne, mint hajnalok, hajnalán kamu kérdésekkel dobálózni itt.
Előre is köszönöm a válaszokat! 15/L
válasza:19-es:
Miből? Olvasd már el, miket ír! Szerinted ez normális?
válasza:,,A gyermekotthonban teljeskörű pszichológiai vizsgálaton estem túl. Ráadásul, az ország legjobb orvosainál, ők pedig kétlem, hogy tévednének."
Gyermekotthon, vizsgálat, az ország legjobb orvosai...
Kérdező, tudsz te még ennél itt szebbet hazudni?
Elhiszem ezeket, de te az ország legjobb orvosait csak beképzeled magadnak ,meg sok mindent.
Te neked az a bajod, hogy a képzeletbeli barátod révén el akarsz menekülni a valóságtól és nem akarsz szembenézni vele, ráadásul beteg vagy! Skizofrén és orvos kellene.
Lehetne még erről írni neked, de akkor sem látnád be.
Ne is haragudj, de Pestre vittek fel, az én saját kérésemre. És szerintem a Vadaskerti klinikán nem hipp-hopp nyolc általánost elvégző orvosok vannak, hanem két dilpomás pszichologusok/pszichiaterek. Legalább is az enyém az volt, kedves válaszoló. A családok támogatott, nem életkörülmények miatt, vagy családi konfiktusok miatt kerültem be, mint a legtöbb gyerek. Ezért is tettek velem kivételt, ugyan is látták rajtam a "rendezettséget". Nem használok szleng nyelvet, magyar vagyok, magyarul beszélek, és nem szeretem ha lenéznek. Rám mondjátok, hogy súlyos beteg? A szobatársam nyakát vagdosta, arcába nyomta a cigit, és fürdőszobából kellett "leszedni" ugyan is feleakasztani készült magát, mert nem szerzett elég pént a prostitúcióból, ezért a "párja" szakított vele.
Ki a beteg?
Mellesleg erősen gyakorlom a vallást is, ami nem abba merül ki hogy vonzom a pénz energiát magamhoz, mintahogy a szkeptikusok is gondolják.
Emberek! Szkeptikusok!
Ki teremtett minket? Oké hogy a föld a világegyetemben van. Tudjuk. De a világegyetem honnan van? Mi van azután? Ennyire zárkózottak vagytok? Mi vagyunk a legfelsőbb rendű faj? Ki tudja... lehet az univerzum másik végén pl málna ízű tenger van, az embereknek meg szarvuk, és szárnyuk is nő.
Csak lett az egész világ a semmiből?
És akkor a semmi miből lett?
A levegőt se látjuk, még is tudjuk, hogy van.
Istent sem látom, még is tudom hogy van.
válasza: válasza:Ja, jó kis könyv a Csitt,csitt...
Na jó, de most komolyan, próbálok hinni neked. Együttérzésből is. Mert nekem is volt képzeletbeli barátom, csakhogy én tudtam róla, hogy én találtam ki. Őrangyalom viszont biztos, hogy van, de látni még nem láttam, csak néha érzem a jelenlétét. Óv engem, segít, teszi a dolgát, nem az a locsi-fecsi típus :D Nem dolga unalmamban trécselni velem, én meg nem erőltetem. Hálás vagyok, amiért van nekem, ennyi.
Bukott angyallal még nem volt dolgom, vagy csak nem tudok róla, viszont sok mindenben hiszek, akár ők is beleférnek.
Ja, és engem anyám tart gyogyósnak, volt, hogy mert összevesztünk, bezárkóztam, és nem látott kimenni enni(kimentem, mikor nem látta) stb. ezért rám hívta a mentőket, én meg olyan mérges voltam, hogy nem voltam velük hajlandó beszélni, ezért bevittek a pszichiátriára. Mindenféle teszteket töltettek ki, megfigyeltek, vizsgálgattak, semmi. Csak annyit találtak, amit előtte egy pszichológus is, akihez a házidoki küldött a zárkózottságom miatt. Amit össz-vissz találtak: depresszióra való hajlam, bár inkább csak néha nagyon a határán ingadoztam, depressziós sose voltam. Befelé forduló vagyok. Személyiség zavart. Ez alatt meg pusztán annyit értettek, nagy rejtélyesen, hogy hajlamos vagyok a teátrális viselkedésre, ill. arra is, hogy mikor épp passzív vagyok, és erőszakkal próbálnak ebből kirángatni, nyaggatnak, piszkálnak, akkor nem fogok együtt működni, hanem hirtelen váltok egyet, és "kitörök" acting out vagy valami hasonló szót használtak erre. Meg úgy alapból fura vagyok, de sosem találtak semmit, amit kezelni lehetne/kellene.
Azzal meg nem igazán tudnak mit kezdeni, az ember miben hisz. Persze ha már érzékel (vagy csak érzékelni vél) dolgokat, amiben ők nem hisznek, és nem bizonyított a létezése...
De én hiszek az angyalokban, és bár nem vagyok hozzáértő, érdekel a sztorid, és ha vannak fejlemények, arra is kíváncsi lennék.
Szerelem egy bukott angyallal... Ha nem lenne már egy tucat, könyvet kellene írni róla :) Ezt csak azért mondom, mert hobbi költő vagyok, és regényírással is meg szeretnék próbálkozni, nem elítélésből. Ha igaz, az sajnos elég kilátástalannak tűnik. Én a helyedben utána olvasnék a bukott angyal témának, és őt is finoman megkérdezném erről-arról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!