Miért nem tudok elköteleződni igazán semmi felé?

Sziasztok, mivel valamelyest közel áll hozzám, az ezotéria, meg úgy általában a misztikus dolgok, így ide tettem fel a kérdésemet, kifejteném pontosan mi is aggaszt engem.

A kérdés mögött, sokkal súlyosabb indok áll, mint az, hogy nem tudok afelől sem dönteni, hogy fehér, vagy fekete zoknit vegyek fel. Észrevettem már fiatal korom óta, hogy bizonyos dolgok, nagy érdeklődést váltanak ki belőlem, egy bizonyos ideig a sokak által használt lelkesedéshez tudnám hasonlítani ezeket a pillanatokat, ilyenkor rendkívül nagy energiával, és lendülettel fogok neki, mindig az adott érdeklődésemet felkeltő dologhoz, de ez a lendület, és érdeklődés hamar ellankad, amikor valami újabb, és érdekesebbnek tűnő dolgot látok meg.

Értsétek úgy, hogy elkezdek egy mondjuk vámpíros könyvet, majd megnézem egy vérfarkasos filmet, és annyira megtetszik a vérfarkasos téma, hogy azonnal abbahagyom a vámpíros könyvet, majd amikor elgondolkozok azon, hogy miért is nem olvasom végig a vámpíros könyvet, aztán miért nem olvasok el egy vérfarkasost is, akkor addig gondolkozok, még egyiket sem olvasom el. Ez csak egy példa persze, de ehhez tudnám hasonlítani.

Na az igazi gond az élet komolyabb részein kezdődik, mert azzal még megtud birkózni az ember, hogy egy videó játékban, vagy egy szabadidős tevékenységben nem tudok rendesen elköteleződni, de az inkább probléma, hogy ennek a fajta életvitelnek köszönhetően elvesztettem minden barátomat, ismerősömet. Vegyétek ez szó szerint, volt olyan felbuzdulásom, hogy egy vallás megtetszett, majd elkezdtem követni a tanait, és annyira lelkes és határozottnak tűntem egy ideig, hogy szépen a haverok, barátokat teljesen elhagytam, vagy éppen a vallási meggyőződésem miatt kerültem, mert azt tanították, hogy a régi dolgokat le kell vetkőzni stb. Szóval ez csak az egyik ilyen dolog, aminek most hála, úgy élem az életem, hogy ha meghalnék csak a családom tudna róla, mivel senki sem látogat.

A másik terület a munka, több szakmával is rendelkezek, de még most sem tudom, hogy mit akarok, komolyan azt hittem, a döntésképtelenségem, és a dilemáimat ott tudom, hagyni a tinédzser kori videó játékokban, de mára már odáig fajult, hogy közel a harminchoz nem tudom, mit akarok csinálni. Értek több dologhoz is, de semmihez sem túlzottan, mert mire valamit megtanulnék, addigra rájövök, hogy lehet még sem ezt akarom, majd ami megtetszik az is abbahagyom. Borzalmas ez az ördögi kör, néha tényleg az az érzésem, mintha a lelkem és én teljesen más utakon járnék.

Mivel hiszek a reinkarnációban is, ezért az is felmerül benne, hogy előző életemben is, eléggé alacsony rezgésszinten élhettem, és ennek iszom a levét, de mivel eléggé húzok a vonzás törvényéhez is, ezért néha az is eszembe jut, hogy a fiatalkori sok negatív gondolatomnak köszönhetem ezt, ahol vagyok, pedig ne értsetek félre, szorgalmas, és igyekvő vagyok, bármily munkához is lássak hozzá. De mivel volt dolgom a kereszténységhez is, így az is bekavar, miszerint lehet semmi más nem történik, csak eltávolodtam Istentől túlzottan és azért szenvedek, de ezt már kezdem teljesen elvetni, hiszen mikor azt hittem jó a kapcsolatom vele, akkor sem volt a jellemem semmivel sem jobb.

Jó hosszúra sikeredett ez a dolog, és higgyétek el, eszem ágában sincs panaszkodni, hiszen azon már rég túl vagyok, ha valaki tudna tanáccsal, könyvel, bölcsességgel, útmutatással szolgálni, hogyan találhatnám meg a lelkem igazi mivoltát, akkor azt megköszönném, mivel egyedül eléggé nehéz az élet.

Előre is köszi.