Honnan lehet tudni, hogy létezik-e lélek?

túl sok pszichiátriai lózungot olvasol.

Tegyük fel hogy van két tökegyforma ember tökegyforma körülmények közt nevelve. Mégis más és más személyiség jegyeket hordoznak. Illetve ott vannak a pszichoszomatikus betegségek, amelyeket az elme hoz létre. Az elme, amely voltaképp csak egy eszköz amelyen keresztül a lélek irányítja a testet.

Így van, ahogy leírtad. A lélek a tudat. Nevezhetjük annak. De ilyen kis fehér felhőpamacs nem létezik. Az érzéseink az agyunk reakciója a környezetre, így van.

A klónos rész kicsit téves, de most lusta vagyok kifejteni.

az ember ha valamibe belemélyed akkor beleőrül!!

Ha nem akkor lehet hogy isten:'D

Én csak azt tudom, hogy nekem nincs lelkem. Hogy neked van azt nemtom.

Amiket leírtál az 70-80%-ban igaz. Az érzelmek kémiai és hormonális reakcióiról nem írtál és ott van a szabad akart is. Semmi sincs előre eldöntve, amíg te nem lépsz valamit akármit. Van szeretet/szerelem is, mert mindegyik érzésre van egy fogalom. Az emlékek tesznek azzá, aki vagy és hiába lenne egy klónod, ha nem lennének belé táplálva az emlékeid ő nem te lennél hiába nevelkedne ugyanúgy, mint te. De mindenképpen ő egy külön személyiség lenne.

Nem értek egyet veled kérdező. Én nem hiszek a lélekben, csakhogy ebből nem következik az, amit te leírsz.

"Mi van, ha igazából érzéseink sincsenek, csak amikről mi azt hisszük, hogy azok, az agyunk válasza a környezetünk változásaira?"

Ki hiszi, hogy nem? Az érzések az agyunk reakciója a külső és belső ingerekre. Ezen nem változtat semmit, hogy van-e lelked, vagy nincs. Érzés az, amit az 5 érzékszervvel érzel, a hideg és a meleg, a fájdalom, és a kellemesség és a szépség érzése is. Régen talán nem volt egyértelmű, hogy az idegrendszernek milyen szerepe van ebben, azonban ma már egyértelmű. A szenzoros funkciók és a különböző érzelmek agyi biokémiája ma már evidens. Az, hogy a lélek nem létezik, egyáltalán nem teszi ezeket kevéssé valóságossá, nem változtat a minőségükön semmit!

"Lehet, igazából nincs is olyan, hogy szeretet vagy szerelem, csak azokhoz vonzódunk, akik valamilyen szempontból előnyösebbek számunkra."

De ez a "lelkes" embereknél nem így van? Ők a rosszat keresik?

Na de, mi az, hogy nincs szeretet? Megint csak van, lélek nélkül is. Kinek mit jelent, ki mit szeret, az változó. Hogy jön ide a spirituális izébizé? A szeretet és a szerelem nem ettől valóságos.

"És amiket teszünk, azokat nem a saját akaratunkból tesszük, hanem igy vagyunk bekódolva, hogy már eleve el van döntve, milyen szituációra mi a reakciónk."

Ez két szempontból is téves megközelítés. Egyrészt, nem véglegesen lezárt kérdés, de a mai ismereteink szerint maga az Univerzum (és vele minden, ami benne van) nem feltétlenül determinált. Másrészt, emberi szempontból nem is az a lényeg, hogy az Univerzum milyen, hanem hanem hogy mi hogyan éljük meg. Ebből a szempontból pedig teljesen nyilvánvaló, az ember nem determinált, mert még ha az is lenne, mégis kiszámíthatatlanul bonyolult lenne, és ezért mindenképpen kaotikusnak élnénk meg. Nem tudjuk előre jelezni. És tapasztalatból tudjuk, hogy rugalmasak vagyunk, és nincs egy adott válaszra egy adott reakció bekötve. Talán be van, de nem tudjuk előre kideríteni, utólag meg már mindegy, mert addigra már meg is változhatott, pont az új tapasztalatok miatt.

"Ha valakit leklónoznának és hasonló körülmények között nőne fel a klón, mint maga az eredeti ember, pontosan ugyanolyanná válna?"

Az egypetéjű ikertestvérekre illik ez a leírás. Nem, nem lennének ugyanolyanok, mert nem minden genetikailag kódolt, ezen kívül nem lehet teljesen pontosan megismételni egy életet. Ezen kívül ha két dolog tényleg teljesen egyforma, akkor tényleg teljesen egyforma, ezen nincs mit ragozni. És igen, két hasonló dolog hasonlíthat egymásra. Ja, mellesleg mi köze is van ennek a lélek létéhez vagy nem létéhez? Semmi.

"Vagy szerintetek a belsőnk több pár molekuláknál, amik eldöntik, milyenek leszünk?"

Ezek vagyunk, és így vagyunk olyanok, amilyenek. A lélekben is ezek miatt ezek hisznek, akik hisznek.