Elakadtam az utamon, se meghatározott hitrendszerem, se szellemi vezetőm nincs. Egy jó kérdező is segíthet. Kérdezne tőlem valaki? Itt vagy priviben? Kérdésekre válaszolva, magamnak vagy a kérdezőnek, talán letisztulna egy kicsit. Kérdeznétek?
Miért érzed úgy, hogy nem teljesítetted a feladatod?
Mi az, hogy nem bontottad ki magad? Miért ne tetted volna? Ha sikerült elérned, amit akartál, akkor beleadtál mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy elérd.
Az embert mindig a tettek jellemzik, nem az, hogy mit mondd, hanem amit tesz. Mondhatom neked, hogy szeretem az állatokat, de közben mindennap elmegyek vadászni.
Mi az, ami körvonalazódik? Rajzold le egy lapra, hogy mit látsz. Mi az, ami kirajzolódik előtted?
Csukd be a szemed, lazulj el, és kérdezd meg magadtól, hogy:
"Mi az, amit szeretnék? Mi az, amiért érdemes volt, és érdemes lesz még élnem? Honnan veszem én, hogy itt a vége?"
Nincs vége persze. Csak olyan, mintha szeretnék változást, szeretnék máshol lenni, mást tenni. Vagy úgyhogy máshol is lenni, mást is tenni, máshogy is élni.
Többet természetben, többet gyakorlatiasabban, több kézzel fogható dolgot a szellemi helyett.Nem a vége, de a épp pont így telne a másik fele, kényelmesen, de nem intenzíven, az valahogy kevés.
Az a helyzet, hogy nem, vagy nem nagyon gondolkozhatom magamról egyén szintjén. Családban élek, annak fontos szereplője vagyok, szükség van rám.
Ha egyén lennék, most elindulnék, örülnék hogy jó volt itt eddig, örülnék hogy jó munkám és barátaim vannak itt, de elindulnék egy kis kalandozásra. Valahová máshová, egy kicsit vagy végleg de másfelé, mondjuk más országba másféle munkát végeznék.
Nem vagyok abba a helyzetben, hogy ez így ne lenne butaság. Ezt tennem most. Ezért kell lehiggadni, megérteni, gondolkozni, kitalálni, és ebből az érzésből a legjobbat kihozni. Ami nem árt, csak ad.
Életed mely területén szeretnél változást?
Miért akarsz egyedül menni? Miért nem mész a családoddal? Viheted őket is, nem?
Iratkozzatok egy pár hét távpénzre, így télen, és menjetek el egy olyan helyre, ami a világ másik részén van. Például Egyiptomba, Szíriába (öltözz fel ott melegen, és a medvékkel vigyázz), Trópusokra, Afrikába, túrázz a trópusi erdőben a családoddal, vagy egyedül ha ők nem akarnak menni stb.
Nem kell folyamatosan kalandozni, mert akkor megunod, de ha ott vagy, akkor deríts fel mindent, amit fel szeretnél, csak ne kapjon el a hév, hanem mindig hideg fejjel gondolkodj, mert ez nem olyan mint a filmekben.
Egy rossz lépés, és azt nem éled túl! Készülj fel minden eshetőségre!
Épp ez az, hogy nem olyan életszakaszban vagyok, hogy csak önmagamra figyelve dönthetek.
Egyébként tavaly kb. ilyentájt már volt ez az érzés, és nyáron volt két kisebb kaland.
Konkrétan úgy indult tavaly, hogy el kellene e költözni külföldre vagy nem? -ez volt a kezdő érzés- ezután a nyáron eltöltöttünk egy kis időt abban az országban, amiről gondolkoztam. Jó volt, jó élmény volt, de nem lettem okosabb egyáltalán. Nem tudom jobban, hogy mi ez az összekavarodás bennem, épp ezért észérvek nélkül csak úgy egy érzésre nem fogok egy családot érintő döntést hozni.
Szerintem csak egy kis kalandvágyad van. Lehet, hogy unalmasak a hétköznapjaid, és olyankor örülnél valami extra dolognak, amit a boltban nem vehetsz meg. :)
Nem lehet, hogy ez az érzés arról szól, hogy nem magadnak, hanem másnak nem adtál meg valamit?
Lehet, hogy a gyermekeidnek és az élettársadnak kell adnod olyan élményeket, amiket más nem tud átélni. :)
Én is foylton beleestem abba a hibába, hogy adtam a látszatnak.
"látszólag" nincs okod változtatni, majdnem ezt írtad..
Hát adj a benső hangodnak és változtass, magadért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!