A jó emberek miért betegszenek, és halnak meg a legszörnyűbb betegségekben, míg az álnok, "egóbajnok" idiótákat, akik lopnak, csalnak, hazudnak felveti az egészség a bőség?

Ady endre válasza:

Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sujt és szeret:

Tüzes, gyors sziveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan

S megáll ott, hol a tél örök,

A Himaláják jégcsucsain

Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul

Hajtja őket a Sors szele.

Gonosz, hűvös szépségek felé

Száguld az Illés szekere.

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,

A Föld reájuk fölkacag

S jég-útjukat szánva szórja be

Hideg gyémántporral a Nap.

Azért ha statsztikát készítenél, gyorsan meglátnád hogy közel sem ez a valóság. Egyszerűen akiket jó embernek tartunk, akiket szeretünk, azok elmúlását sokkal fájdalmasabbnak éljük át, könnyebben és tovább megragad bennünk az elvesztésük érzése, mint egy ellenszenves "egóbajnoké". Utóbbira sok esetben szinte fel sem figyel az ember.

De annyi biztos, a betegségek semmiféle emberi értékrend alapján nem válogatnak!

A betegség nem csak úgy van, hanem jelez, hogy "hahó valamit nem jól csinálsz az életedben, változtass rajta!"

És nagyon logikusan jelez. Például, ha valaki cukorbeteg, az nagy valószínűséggel nem fogadja el a múltját, változtatni akar rajta, bánja amit tett... ez úgy kapcsolódik a cukorbetegséghez, hogy "nem elég édes" a múltja... vagy például ha valakinek a májával van baj, akkor ő állandóan mérges, és mivel a máj méregtelenít, így összefügg azzal, ha valaki mérges...

Tehát tulajdonképpen a betegségeknek örülni kéne, mert jelez neked, de ha nem jelezne, akkor nem tudnád, hogy min változtass... de sajnos az emberek így se változtatnak, hanem kapkodják a gyógyszereket.

" Például, ha valaki cukorbeteg, az nagy valószínűséggel nem fogadja el a múltját, változtatni akar rajta, bánja amit tett... ez úgy kapcsolódik a cukorbetegséghez, hogy "nem elég édes" a múltja..."

Jezusom, ezt a sotetseget.