Az miért lehet, hogy ugyanazért a dologért valakinek a poklot is meg kell járnia, hogy megkapja, másnak meg az ölébe hull, úgy, hogy nem is vágyott rá?

Van több dolog, ami ezt befolyásolja. Ennek a legalapvetőbb része a vonzás.

Akinek az ölébe hull, az nem hinném, hogy panaszkodna bármi miatt is, hanem örül mindennek, még a legkisebb dologért is hálás, amit kap.

Ha viszont te folyton panaszkodsz például a párkapcsolatod, vagy házadnál, hogy ilyen meg olyan gondok stb. és nem tudsz örülni, hogy van legalább valaki melletted és nem egyedül halsz meg, ráadásul van fedél a fejed felett, akkor értelemszerűen te olyan utasítást adtál ki az univerzumnak, hogy neked ne jólétet, hanem rossz létet adjon. Ezt azzal érted el, hogy folyton panaszkodsz.

Lásd pozitívabban a dolgokat, és legyél hálás már a legkisebb lakásért is, és adjál pénzt koldusnak, ha elmész mellette, akár csak 100 ft-ot vagy valamennyit.

Hidd el, hogy nem lesznek pénzzel gondjaid se. De ha pénzt adsz, akkor szeretetből add és segítőszándékkal, mert tudod, hogy neki nem jó.

"hogy lelki fejlődsz ha egy halálos betegséggel a híd alatt vagy és kenyérért guberálsz?"

Sokkal inkább, mintha minden az öledbe hullik.