Miért pont én vagyok a testemben?

"Mi felelős a tudatért?" > [link] > [link]

"Régen is elég sokat gondolkodtam azon, hogy miért pont ebbe a testbe születtem, miért pont ebbe az országba, családba."

- Valószínűleg nem vagy megelégedve önmagaddal és a saját testeddel + azis befolyásolja a cselekedeteidet és gondolkodásodat, hogy milyen családban születtél, milyen körülmények közt, milyen neveltetést kaptál és miként gondolkodsz a világról, és ez azt a kérdést is megmagyarázza, hogy " mi felelős azért, hogy én hogyan látom a világot.".

Ki más lehetne a te testedben?

Én nem lehetek, csak te.

""Te" a saját éntudatod vagy, amit az agyad hoz létre, amikor készen áll rá."

Nagyon érdekes, hogy miközben a sejtjeid 10 évente megújulnak (beleértve az összes agysejtet is), az éntudatod a "régi" marad, és a memóriád is.

#18

1. A test különböző szerveiben a sejtek nem egyforma sebességgel cserélődnek. A bőr például gyorsan kopik és nő, viszont értesüléseddel ellentétben, az agysejtek nem cserélődnek egyáltalán.

2. A sejtek az anyagcseréjük révén "megújulnak", vagyis az anyag cserélődik ki, ami felépít egy sejtet. Ez felveti a paradoxont, hogy ez így ugyanannak a sejtnek számít-e, azonban az biztos, hogy ez nem ugyanaz, mint az 1. pont. Ilyet tulajdonképpen az idegsejtek is tudnak. Csak ez nem befolyásolja az elmét.

3. Nem sok közöd van a 10 évvel ezelőtti, vagy a 10 évvel későbbi önmagadhoz. Semmid nem állandó, a személyiséged a legkevésbé. Tanulsz és felejtesz, romlasz és javulsz, formálódsz. Ami önmagaddá tesz, az nem valami statikus megragadható dolog, hanem az, hogy folytonosan, megszakítás nélkül haladsz egyik állapotból a másikba. A folytonos átmenet miatt tudja az elméd összekötni a mostani állapotodat az emlékezetbeliekkel, és az eltervezett jövőbeliekkel.

4. Éntudatod már csak akkor van, amikor elég értelmes gyerekké válsz ahhoz, hogy meg tudd különböztetni a külvilágot saját magadtól, felismerd magad a tükörben, és hogy rendszerezni tudd az emlékeidet, fogalmakat alkoss, és azok között elhelyezd a saját magadról alkotott fogalmat, és az ezzel kapcsolatos viszonyításokat.

"Nem sok közöd van a 10 évvel ezelőtti, vagy a 10 évvel későbbi önmagadhoz. Semmid nem állandó, a személyiséged a legkevésbé. Tanulsz és felejtesz, romlasz és javulsz, formálódsz."

Csak bizonyos határok között! Nem leszel szélsőségesen extrovertáltból szélsőségesen introvertált, vagy fordítva. Nem leszel önmagad ellentéte 10, 20 év múlva sem. Bizonyos attitűdjeid életed végéig megmaradnak, akár szeretnéd, akár nem. (Kemény munkával egy részük megváltoztatható.)

És még sorolhatnám.