Miért halnak meg az emberek? Miért nem halhatatlanok?

Filozófiai oldalról meghagyom a filozófusoknak, fiziológiai oldalról azért halsz meg, mert az emlőssejtek osztódási képessége - egyes igen kiváteles esetekben - véges, a telomeráz szépen leeszi a dns proteinburkát. Különben sem érdemes örökké élni, mivel természetes körülmények között mindenkit megesznek előbb-utóbb, kivéve a csúcsragadozót, de az meg éhenveszik, ha elkopott, elöregedett. ehhez az ember ma már nincs hozzászokva, sőt, kifejezetten nem tetszik neki, ha fajtársát egy-egy medve vagy cápa megvacsorázza.

Számtalan okból nem élhetsz örökké, először is azért, mert kb 6000 év alatt a háttérsugárzásból megkapod a halálos sugárdózist.

Én, veled szemben, szeretek élni, ezért nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy majd egyszer meg kell halnom, mert aki békében vana világgal, annak ez magától értetődő. Az Úr kegyelmét csak azért merném kritizálni, ha merném, mert szűkre szabta földi életünket, én kb. 400-600 évet hasznosan be tudnék osztani, ezt a 100-120-at, amire számíthatok, kissé keveslem. Javaslom, te is keress magadnak elfoglaltságokat, és akkor nem fogsz utálni élni, mert akinek dolga van, az nem ér rá hülyéskedni. Láttál már nyolcgyereke anyát öngyilkosnak lenni?

Akkor megpróbálok ontológiai szempontból ránézni:

Buddha mondta- azt az igen logikus, ám mégis mintegy "elfelejtett " tényt:

Aminek kezdet van, annak vége is van.

*

Földi életünk a fogantatással kezdődik és a halállal véget ér a FÖLDI pályafutásunk. Biológiai alapjait nyúl elmondta.

*

Egy állat nem teszi föl a kérdést: Miért vagyok itt a Földön? KI vagyok én? Mi lesz a fizikai testem elporladás után?

Ezek a kérdések a tudat olyan szintjét feltételezik, amely reflektálni tud magára. A tudatállapotok hierarchikusak. Buddha sokat beszélt erről is, de nem kell visszamenni a történelmi Buddháig, ha megfigyeled, naponta nem egy tudatállapot szinten vagy. Az ásvány, a növény, az állat az ember, fokozatosan magasabb tudatállapotot jelenít meg a fizikai síkon. Sákjamuni Buddha beszélt arról, hogy lehet az Abszolútumhoz, a Buddha tudatállapothoz jutni. Akkor ez, amit élet-halál dualitásban és örök harcban-szenvedésben élünk meg, eltűnik. Marad az örök szellem, anyagát tekintve semmi.

*

Bármilyen hihetetlen a materialistáknak, de az öt világvallás (tao, hindu, buddhista, keresztény, muszlim) is pont ezt tanítja, ami metafizikai tradíciókánt tisztán a buddhista iratokban őrződött meg.

*

A nagy népmesék egy része a világon mindenhol a halhatatlanságra vágyódó hős küzdelmeiről és útjáról szólnak. A hős legyőzi a világban jelenlévő gonoszt (sárkányt) melyhez segítői vannak és akadályozói. A hősnek tiszta szívűnek és heroikusnak kell lennie az útján. A nagy jó mesék a gyerekek művészete -képekben beszél arról, amit a gyermekek koruknál fogva máshogy nem értenének meg. A felnőttek művészet is erről szól - ezért mondható: csak szakrális művészet van.

Hogyan érhető el a halhatatlanság?

Hogy érhetek a Halhatatlanhoz

Isten színről színre látása?

teózis: megistenülés - a korai egyházatyák sokat írtak erről. Egy mai írás:

[link]

*

Az ember test-lélek-szellem. A feladat során a testet is át kell szellemiesíteni (test feltámadása ezt jelenti)

*

Az életet a Létbe fel kell emelni - mondja Hamvas. Esse est Deus- mondták a skolasztikusok - Isten a Lét.

*

"Az egyetlen mű a Megváltás" - mert az Ács Fia ezt a tanítást adta át. (mondják, ezért is feszítették keresztre, mert az embereknek elárulta a vallási vezetők által féltve őrzött titkot- a tradíciót. na persze, meg "szombaton tanított")

*

Az emberben van halandó és halhatatlan - örök- rész - különben nem tudna kérdezni rá, de tagadni sem. Ilyet nem lehet "kitalálni", ahogy az a fajspecifikusan determinált nagyon okos állatoknak sem megy.

Ehhez én-tudat kell.

*

Mindehhez metafizikai éberség kell. az ördögi: az emberek ezt az éberségét elaltatni (reklámok, szemetek, egyéb, vegyszerek) A halál pillanatában még különösen nagyon fontos az éberség. Tudatos átlépés kell. Erre fel kell készülni. Most többet nem tudok írni, ha kéred, írok még.

-aa-

*

A kérdés inkább, hogy miért születnek...

Vagy inkább a hogyan?

Meghalni azért halunk meg, mert elkopunk. Illetve ennyit látni a folyamatokból. Tehát a szervezet már nem képes fenntartani magát.

Ha muszáj leélni az életünket, akkor viszont próbáljuk meg ne szenvedve és próbáljunk meg minél több szebbet, jó adni a világnak.

Nem félek, csak sajnálom. És igyekszem nem egy tömegsírként tekinteni a világot, ahol egymást esszük meg.

Ha nem vigyázunk a világra, csak rosszabb lesz. És nekünk is lehetett volna jobb és rosszabb.

Inkább nézd meg a videómat, mint ilyeneken problémázol :D

https://www.youtube.com/watch?v=ReSydCMZN3A