Szerintetek én beteg vagyok, vagy ez lehetséges? (részletek lent)

Van három ember az életemben, akikkel biztos vagyok benne, hogy már találkoztam korábbi élete(i)mben. Egyszerűen annyira ismertem őket az első perctől, és annyira úgy tűnt az első találkozásnál mintha "ott vettük volna fel ahol abbahagytuk", hogy az félelmetes... Például az egyikük konyhájába képzeltem egy dalt (mármint, hogy ott zajlik a története, Presser-Adj egy pohár vizet című daláról van szó) amit hallgattam ovis koromban. És tizenévesen ismerkedtem meg vele, és a konyhájában állva majdnem elájultam, hogy basszuskulcs... Értitek.

Hozzá kell tennem, hogy nem olvasok "ezós" irodalmat, sőt elég szkeptikus vagyok az ilyenekkel.

Egy kő-materialista ember ezek után úgy gondolja, hogy halhatatlan lelkek vagyunk, akiket a szeretet sodor egymás felé keresztül az élet(ek)en. Hogy lehetséges ez?