Ti hisztek az előző életben? És van valamilyen meggyőző érvetek arra, hogy létezik, vagy arra, hogy nem?

Nincsen.

Vannak ösztöneim, élményeim, amiket érzek, úgymond van olyan tudásom, ami nem ebből az életből származik. És ha Te is érzed, nem érveket fogsz keresni.

A saját érveim hasonlóak, mint amiket előttem leírtak. Sokszor van olyan, hogy olvasok valamiről, vagy mondanak valamit olyan dolgokról, amiket ebben az életemben még nem hallottam, és mégis olyan érzésem van, mintha ezer éve tudnám, csak épp most emlékeztettek volna rá.

Engem egyébként meggyőzött az a rengeteg leírás, amit könyvekben olvastam. Ha kitaláció lenne, akkor szerintem mindenki igyekezne mást kitalálni, mint a többiek sztorija, de ezek pont, hogy nagyon sok dologban egybevágnak.

>Valahogy lehet érezni.

>ha Te is érzed, nem érveket fogsz keresni

>Aki nyitott rá és ott tart, úgyis érzi az igazságot.

Pontosítok, a megerősítési torzítás és a kognitív disszonancia elkerülése az, ami az igazság érzetének tűnik. Aki nyitott, az nyitott arra, hogy belássa, hogy az "előző élet" logikátlan, implauzibilis és nevetségesen nyilvánvaló, hogy az elmúlástól való félelem miatt találja ki magának az ember. És pont azért írja mindenki a fenti "csak érezni kell" érveket, mert ők is érzik ezt, csak megnyugtató hinni benne.

1. vagyok. Kedves utolsó, minden elismerésem a lexikális tudásodért, de ha te is éreznéd, amiről beszélünk, nem bújnál a szavak mögé.

Belső utazást meditáció közben szoktam. Találkoztam így előző életekből saját magam akkori képeivel. Üzentek már elhunyt emberek rajtam keresztül. Volt családtag, aki tisztázni akarta az érzelmeit, de volt számomra idegen is, aki így kért segítséget a fiával kapcsolatban, akit viszont ismertem. Szoktam a segítő angyalaimmal kommunikálni, és a gyermekem is megjelent előttem, mikor még csak a hasamban volt pár hónaposan. Még sorolhatnám a gyógyításokat és a magam gyógyulását, de ez csak pár példa, és továbbra sem szeretném, ha ez kifele szólna. Én megértem, ha valaki elzárkózik, vagy nem tud ezzel az egésszel mit kezdeni, de mikor ítélkezik, akkor jól tudom, hogy sok tanulni való vár még rá.

Tudjuk, hogy van a tudat, ez az, amiben jelenleg élünk, amire most emlékszünk, amiben jelenleg tevékenykedünk. És van a tudatalatti, ami információ a tudatunk alá került, mert elmúlt, és már nem emlékszünk rá. Ezt a pszichológia tudománya 50-60 éve ismeri, elismeri, és alkalmazza a megfelelő gyógyításoknál. Nem emlékszünk, hogy például mit ettünk 2003. december 31.-én délben, de akkor, amikor ott voltunk abban a helyzetben, nagyon is tudtuk.

Egy jó pszichológus, vagy hipnoterapeuta mélyhipnózisben a páciensből elő tudja hozni az információt, és a páciens hipnózisban meg tudja mondani, hogy mit evett 2003. december 31.-én délben. Ha egyre távolabbi időpontra tér vissza a hipnoterapeuta a páciens elmúlt idejében, mondjuk visszamegyen a páciens 4 éves korára, akkor a páciens azt is meg tudja mondani, hogy milyen ruhákat viselt 4 évesen télen. Ha még korábbra viszi vissza a pácienst, elérkezhetnek a születés pontos idejére. Ha tovább viszi a pácienst vissza az időben, akkor a páciens átlép egy pontot, ahol előző életében találja magát. És akkor ugyanezeket a lépéseket ismét meg tudják csinálni visszafelé. Mindez azért lehetséges, mert az információ nem az agyban tárolódik, hanem a lélekben! És a lélek halhatatlan!

Aki ezeket a tudományos dolgokat nem hiszi el, nem fogadja el, nem tanulmányozta egyetlen percig sem, az tökhülye ehhez a tudományhoz, hiszen ezen tanulmányok milliószámra megtalálhatók a tudomány körében, tudományos könyvekben, publikációkban! Aki ennek ellenére utasítja el, az egy primitív, és direkt, aljas indokból, megfontoltan köpi szembe eme tudományt!