Melyik a helyes út?

"Párod"?

.

Ha már sikerült ilyen alakot kifognod, (előtte a "szerelmi vakság" miatt nem vetted észre...), fejlődésedet az ő lapátra tevésével tudod legjobban buzonyítani.

.

Megtapasztaltad a "rosszat", fejlődtél, a magad és a gyerek érdekében jó döntést csak így hozhatsz.

A helyes út az, hogy mélyebben ismered meg önmagad.

Az tény, hogy a kialakult helyzetben neked is szereped volt. (Nem feltétlenül a férjed viselkedésére gondolok, hanem az egész élethelyzetetekre).

Figyeld meg mit sugallnak a visszatérő gondolataid.

Mennyire becsülöd magad?

Nincs e benned egy olyan rész ami igényli a kialakult helyzetet, konfliktust?

Esetleg nem érzed e magad kissé felsőbbrendűnek a férjednél, amiért őt ennyire primitív ösztönök uralják?

Nem érzed e rendszeresen azt, hogy "jogosan teszek szóvá neki ezt vagy azt"?

Nem érzed e azt, hogy neked igazad van - neki pedig nincs?

Ha tényleg őszinte vagy magadhoz belátod, hogy egy részed menekülne a kialakult helyzetből, egy másik pedig igényli azt!

Ha egy kígyó kúszik a karodon és te tudod, hogy ez rossz, automatikusan lerázod magadról. Szinte magától megoldódik a helyzet és nem kell megkérdezni senkit, hogy most akkor mit is kellene tennem? Ugye érted?

Válj tudatossá, vizsgáld meg mi motivál, mit vársz az élettől. Az életed körülményei csakis akkor változnak, ha a tudatosságod változik.

Ha a tudatosságod nem változik, hiába hagynád el a párodat mert a "sors" valószínűleg újra hasonló helyzetbe sodorna.

Segíteni egyedül te tudsz magadon!

" A buddhizmus szerint az ember akkor lesz boldog, ha megérti, hogy minden rossz dolog, ami vele történik az ö tanulása és fejlödése érdekében van."

Szerintem meg ez egy nagyon ócska belemagyarázás. Ócska egzotikus 'izmus.

Egyszerűen rosszul választottál. Nem kell így élned. Senkinek nem kell így élnie. Az ártatlan gyerek, akit "lesz*ar", neki pl. milyen fejlődését szolgálja?

Vagy befejezi, vagy lehet odébb állni.

#3 Ne legyél elfogult. Ez a "tan", bármennyire is meglepő, a leghasznosabb az emberi életben.

Én magamtól jöttem rá erre és azóta (5 éve) rendületlenül boldog vagyok, mert a boldogság a "rossz" hiánya.