A spirituális emberek hogy találnak párt?

Pff. Én még csak álmomban találkoztam azzal a személlyel, akivel azt a bizonyos -megfogalmazhatatlan- egységet alkottam. Még fantasztikusabb volt mint egyedül. (az egyedüllét csodálatos)

Kedves kérdező! Nem egyszerű ez az "agymosás", és "külsőségek" kérdése.Azt mondják, hogy nagyon sok spirituális tanitó, mesternek mondott ember is beleesik ebbe a csapdába.Nekem úgy tűnik, hogy amig az ember teljesen nem szabadul meg a saját elméje legkülönfélébb trükjeitől addig az "agymosás" , és a külsőségek folyamatosan dolgoznak bennünk ezerrel a hétköznapi életünk során.Gondolhatjuk magunkat bármennyire is spirituálisnak.Ha igazán figyelsz befelé, akkor már többször is meg kellett tapasztalnod, hogy amikor kezded azt hinni, hogy "na ezt a témát már ledolgoztam", már túl vagyok rajta, akkor mindig történik valami ami arra utal, , hogy .....Ááááá... dehogy!Még semmin nem vagy túl, még igazából benne sem vagy.De hát az elménk annyira trükkös, sőt minél inkább "spirituálisnak" gondoljuk magunkat annál inkább átver az elménk.Én valójában nem nagyon veszek nagy különbséget észre nem spirituális , és spirituális ember közt.Illetve van ami szembeötlő.Azok az emberek akik komolyabban veszik az önismereti kérdést mint az átlag "spirituális" ember ,....egyre kifinomultabban hazudnak önmaguknak , csapják be magukat.No persze ha valaki észre veszi magán ezt a folyamatot és ott nem áll meg az szerencsés ember .Nagyon jó példa az igazi önismeretre az a bizonyos" hagyma rétegei" példa. Az igazi önismeret által mindig egy egy réteget feltárunk magunkról illetve lefejtjük azt . Mint ahogy a hagymáról lefejtünk egy réteget. Amig ez a sok sok réteg tart amig nem jutunk el a "középpontig" addig mindig is fog ránk hatni az "agymosás" és a "külsőségek" , szerintem.Az más kérdés, hogy ahogy közeledünk a középpont felé egyre kifinomultabbá alig észrevehetővé válnak a hazugságaink , önámitásaink .Ettől még ott van. No és ki fogja azt megmondani, hogy én, vagy te, vagy a harmadik közelebb van már a középponthoz .Ki tudhatja , hogy kinek milyen vastag "hagymarétege" van?No és lehet, hogy én ezerrel munkálkodok a rétegek lebontásával , egy másik ember aki ebben a pillanatban még egyáltalán nem foglalkozik ezen réteg kérdésével, de lehet a következő pillanatban egy ihletett pillanatában az egész "réteget" lebontja önmagáról, és már meg is találta azt amit lehet , hogy én csak a nagy munkálkodás ellenére "évezredek múlva találok meg".:DDD Tehát én nagyon óvatos vagyok ezzel , a ki a "spirituálisabb", ki az "agymosott", ki ragadt le a"külsőségeknél".

"7"-es vagyok. Ami a "fő kérdést" illeti,....szerintem "bárkire " is találunk rá az lesz mindig az ideális partner. Valószinű, hogy mindig hasonló tudatszinten lévővel fogok összejönni.Tehát a zsák megtalálja a foltját...))Ha azt feltételezzük, hogy pl. valaki úgymond" magasabb tudatszinten" van mint a "nyáj" nagy része, akkor ebből persze következne , hogy jóval kisebb a "választék" ami a partnerkapcsolatot illeti.Logikailag ez megállja a helyét , de mint tudjuk , nem csak logikából áll az életünk.Ha úgymond "le is szűkűl" a választék és nekem valamiért fontos továbbiakban is a párkapcsolat akkor biztos vagyok abban, hogy a "sors keze" hozzásegít ahhoz hogy rátaláljunk egymásra.Még ha a egy másik bolygón is lakna a másik.:)))))Ismerek olyan embereket akik "spirituális különbözőségekre" hivatkozva nem találnak társat. Szerintem többségüknek csak egyszerűen le kéne szállniuk a földre , és jó mélyen magukba nézni, hogy vajon ők mennyire is spirituálisak.