Teremtés, hatni tudás a világra - lehetséges, vagy csak a megéléseink változhatnak? Igaz, hogyha változol, a világ is változik, vagy csak másképp fogod érzékelni, de az meg talán illúzió lesz?
Írok két nem túl spirituális, teljesen hétköznapi helyzetet:
Egyszer kocsival mentünk valahova, és törékeny bögréket vittünk a hátsó ülésen (lapos tálakon kellett tartanunk, hátul ülőknek). Lassan döcögtünk, végül le is kellett húzódnia a vezetőnek, hogy megigazíthassuk az egy-két félrecsúszott bögrét. Szűk volt az utca, és egy szembejövő kocsi vezetője azt hitte, őt engedjük el, azért húzódtunk le. A vezetője intett, hogy köszöni, mire a mi kocsink vezetője sziszegi halkan a fogai közt, hogy "azt hitted, miattad húzódtam le, kö.tsög?". És jót nevet. A másik autós azzal a tapasztalattal hajt tovább, hogy milyen segítőkészek, rendesek és kultúráltak az emberek, talán fel is dobta az egész napját, hogy a világ mégsem olyan rideg. De mi, akik fültanúi voltunk az esetnek, egész másképp éltük meg. (Lehet, hogy a másik egy rendes pasas volt, és "bevonzott" magának egy kellemes szitut, ami igazából kiábrándító volt, csak ő élte meg jónak.)
A másik eset, amikor egy munkahelyen mindenki rólam pletykált. Borzasztóan idegesített, és magamban lázadoztam a helyzet ellen, áldozatnak éreztem magam, és bizonygattam magamnak, hogy ez igazságtalan, és ez a helyzet kibírhatatlan. Mígnem más dolgok kezdték lekötni a figyelmemet és lelket önteni belém, így az idióta kollégák már egyáltalán nem érdekeltek. Én tudtam, hogy a pletykák hazugak, és ennyi elég is volt. Egy emelkedettebb pillanatomban még bele is képzeltem magam a helyükbe, megpróbáltam megérteni őket, és magamban megbocsátottam e gyarlóságukat (mivel nekem is vannak, és én is ennek örülnék). Lerendeztem magamban, már nem izgatott a dolog. És láss csodát, a pletykák kezdtek elmaradni. Vagyis csak látszólag! Már kezdtem elhinni, hogy ha változom, a környezetem is változik, de nem! Kiderült utólag, hogy ugyanúgy pletykálnak, csak nem jutott el hozzám. Én meg azt hittem, valódi változás történt.
Lehet, hogy ha pozitívan állunk hozzá az élethez, attól nem vonzunk be pozitív dolgokat, csak annak látjuk, de attól még minden ugyanolyan trágyadomb?
Jól gondolod, a vonzás természetesen hülyeség. Persze a pozitív gondolkodás segíthet, ahogy te is írtad, abban, hogy képes legyél a világból a lehető legjobbat észrevenni és arra figyelni, de ha az ember túlságosan beleringatja magát a kellemes illúzióiba, akkor csalódás lehet a vége, ahogy veled is történt.
Ez a „hatás a világra” meg a „teremtés” totál felesleges, ezós mellébeszélés. Persze, tudsz hatni a világra, képes vagy változtatni, de nincs ebben semmi misztikus. Nincs a tudatodnak varázserejű teremtő képessége, nincs semmiféle kozmikus erő, ami teljesíti a vágyaidat, még ha a bácsik ezt is mondját a Titokban. A Titik egy bárgyú butaság, egy jó marketingfogás, amiben a pozitív gondolkodást lekenik cukormázzal, hogy eladható legyen.
A pozitív gondolkodást azonban lehet jól is csinálni, nem feltétlenül kell illúziókba ringatnod magad, nem muszáj csalódáshoz vezetnie. Nem kell vakká válni a világra, hanem elég több hangsúlyt helyezni a jó dolgokra, minél kevesebbet rágódni a múlton és azon, amin nem tudunk változtatni, viszont megtenni mindent, amire képesek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!