Honnan lehet tudni, amikor az egó súgja, mit tegyünk?
válasza:Szerintem az önfeláldozás egy önzetlen dolog. Abból semmi önös érdeked nem származik, hiszen megszűnsz létezni. Abból te már nem profitálsz, semmit sem nyersz vele. Annak jó, aki életben marad az áldozatod által. Legyőzni az életösztönt az egyik legnehezebb dolog a világon.
Hogy példát is mondjak a kérdésedre, ha az egód irányít, azt onnan lehet tudni, hogy a magad érdekét nézed, más érdekét nem veszed figyelembe, vagy a te érdeked mögé szorítod.
válasza:de létezhet önzetlen tettünk, pl ha valakit / valamit szeretsz- "csak úgy.."-, minden birtoklásvágy, feltétel, hátsógondolat, előítélet, prekoncepció nélkül, nem tekintesz a szeretet tárgyára - hanem sugárzol, mint a Nap (az sem válogat)( Erre egy külön szava van a görögnek a koinéban, az Evangéliumokban jelent meg, nem volt előtte: agapé)
A régi kínaiak, beszélnek az egoista (nem ezzel a kifejezéssel) létszemléletnek, életnek az értelmetlenségéről: hírnév, vagyon, rang?
válasza:Állj, állj, állj. :)
Az nem önzés, hogy ha valamit teszel, és annak következtében pozitív érzésed lesz, vagy akár bármilyen hasznod (persze tök szubjektív, hogy mi a haszon éppen, de ez most mindegy). Az önzés az, amikor azért teszed meg, hogy pozitív érzésed/hasznod legyen. Itt van a különbség a két dolog között. Az első az csak a természetes következménye az adott gondolatnak/szónak/tettnek...karma, vagy hogy is mondják. :)
Mellesleg az önzés szótári definíció szerint: Saját(nak vélt) érdek előtérbe helyezése más érdekével szemben.
Vagyis ha a saját érdeked végső soron minden és mindenki érdekévé válik, akkor az önzés teljesen megszűnt, hiszen nem lesz minek háttérbe szorulnia, azaz az önzés működését egyértelműen a kettősséggel/duálisan való szemlélet -a magunk megkülönböztetése másnak vélt dolgoktól - táplálja...a szétválasztás, szeparálás...Van is egy ógörög kifejezés, ami jelentése: szétválaszt, szétdob, szétvet...és ez a szó a DIABOLOSZ.
Az önzés tehát mindig a szándékból deríthető ki...és az egó hangja hangos, követelő, győzködő, utasító, parancsoló, stb. A nemegó hangja pedig tájékoztató, inspiráló, halk, világos és biztos. Sok gyakorlással élesen meg lehet különböztetni a kettőt. Illetve ahogyan az első válaszoló írta, a végső "cél" tényleg az önfeláldozás, vagyis egészen pontosan a "hamis én" teljes megszűnése/megszüntetése.
"Az nem önzés, hogy ha valamit teszel, és annak következtében pozitív érzésed lesz, vagy akár bármilyen hasznod (persze tök szubjektív, hogy mi a haszon éppen, de ez most mindegy). Az önzés az, amikor azért teszed meg, hogy pozitív érzésed/hasznod legyen."
Nem nagyon lehet leválasztani egyiket a másikról. Azt mondom pl, hogy szeretném megenni ezt a szelet kenyeret, mert éhes vagyok, habár nem állok az éhhalál szélén. Tehát adott ez a vágyam. Meglátok valakit, aki viszont tényleg napok óta éhezik. Lemondok a vágyamról, és odaadom neki a kenyeret. Amikor megfogalmazódott bennem a szándék, az is egy vágy volt (hogy jó volna odaadni), ami felülírta a kenyér megevésének vágyát. Szeretném neki odaadni, mert jól esne neki odaadni. Persze azt mondjuk ilyenkor, hogy "nem azért csináltam". De valahol igen. Mert ha nem kecsegtetne utólagos jó érzéssel, akkor nem lenne mi vezessen. Az a jó érzés mutatja az utat. Megenni a kenyeret ugyan jó érzés lett volna, de odaadni mégjobb érzés, ezért azt választjuk végül, ami jobb érzés nekünk is.
válasza:Szia.
Miért keverted most bele a "vágy" kifejezést? A vágy szótári definíció szerint: hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés. Pontosan ezért különböztetünk meg éhséget és étvágyat. Az éhség egy ösztön, az étvágy, meg értelemszerűen egy érzelem, ami jelen esetben ugye egy vágy.
"Szeretném neki odaadni, mert jól esne neki odaadni. Persze azt mondjuk ilyenkor, hogy "nem azért csináltam". De valahol igen. Mert ha nem kecsegtetne utólagos jó érzéssel, akkor nem lenne mi vezessen."
Erről beszéltem, amikor definiáltam mikor önzés a dolog. Amikor mondjuk a buszon utazol, és éppen ülve, és felszáll egy várandós kismama, akkor azért adod át neki a helyet, mert téged jó érzéssel töltene el, kecsegtet az utólagos jó érzés, vagy azért, mert azt érzed helyesnek (nyilván, mert egy várandós kismamának nagyobb szüksége van egy rázkódó buszon az ülő pozícióra)?? Arról még nem hallottál, hogy azért teszünk meg valamit, mert az a JÓ, nem pedig azért, hogy jól érezzük magunkat?
"akkor nem lenne mi vezessen."
De, mégpedig a józan ítélőképesség, az egómentes hozzáállás, a személyes érdek NEM figyelembevétele, egyfajta belső iránytű, inspiráció, az úgynevezett belső hang. Vagy szerinted egy Buddhát vagy egy Jézust az vezette, hogy személyes kis énje jól érezhesse magát?
Persze abban igazad van, hogy minden ember a boldogságra törekszik, és az "út" köztes szakaszán ezt vágyaik teljesítésében lelik, de csak azért, mert nincsenek tudatában valós mivoltuknak, és hozzákötik magukat olyan dolgokhoz érzelmileg, amiről az hiszik nem önmaguk.
"Az a jó érzés mutatja az utat. Megenni a kenyeret ugyan jó érzés lett volna, de odaadni mégjobb érzés, ezért azt választjuk végül, ami jobb érzés nekünk is."
S mit mondasz akkor, amikor valakinek az a jobb érzés, hogy meggyilkoljon, megerőszakoljon egy 10 éves kislányt, ahelyett, hogy megtanítaná mondjuk zongorázni?
Bocsi a drasztikus példáért, de ez nagyon jól szemlélteti, hogy amit írsz, egy kissé sántít, vagyis a szubjektív jó nem feltétlenül a tényleges jó.
"Miért keverted most bele a "vágy" kifejezést? A vágy szótári definíció szerint: hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés."
Mindenféle késztetést értettem rajta, fakadjon bárhonnan és bármilyen okból. Cseréljük fel tehát akkor a "késztetés" szóra.
"Az éhség egy ösztön, az étvágy, meg értelemszerűen egy érzelem,"
Az éhség szótári definíció szerint: :)
"1. az a kellemetlen érzés, amit az evés hiánya vagy a kevés evés okoz; éhes állapot.
2. hosszabb ideje fennálló állapot, amikor valaki nem jut ételhez.
3. bármely erős vágy valamire; éhség, vágyakozás, epekedés."
Amikor az ember éhes, étvágya van, és amikor étvágya van, éhes. Legalábbis nálam a kettő egyet jelent, nem tudnám külön kezelni. (Azt nem nevezem étvágynak, ha egy szem cukorkában lévő mesterséges ízaromák jó érzést okoznak, csak a normális adag étel elfogyasztását.) Ha valaki éhezik, az egyenlő azzal, hogy "vágyik" az ételre, vagyis késztetést érez, hogy egyen, mert a késztetés jelzi a hiányt, és a hiány okozza a késztetést. (Más kérdés, hogy ellenáll-e neki, de a késztetés megvan.) Ha késztetésem van megenni a zsemlét az éhség miatt, akkor megeszem. Ha valaki még éhesebb mellettem és megsajnálom, akkor az is egy késztetés, hogy odaadjam neki a zsemlét, tehát egyfajta lelki hiány lép fel, amit úgy tudok kielégíteni, ha odaadom neki a zsemlét. Tehát nem vált semmivé az első késztetésem (éhség), hanem a második késztetésem (empátia, adakozás) felül írta azt. De bármelyiknek teszek is eleget, a saját magamból fakadó késztetést elégítettem vele ki.
"Erről beszéltem, amikor definiáltam mikor önzés a dolog. Amikor mondjuk a buszon utazol, és éppen ülve, és felszáll egy várandós kismama, akkor azért adod át neki a helyet, mert téged jó érzéssel töltene el, kecsegtet az utólagos jó érzés, vagy azért, mert azt érzed helyesnek"
Erre írtam, hogy nem nagyon lehet elválasztani a kettőt. Mert abban a pillanatban, ahogy kimondod magadban (gondolod), hogy "ez jó", "ez a helyes", akkor alkotsz egy ítéletet és a lelkiismeretedre hallgatsz, és tudod, hogy ha nem arra hallgatnál, akkor furdalna a lelkiismeret, sajnálnád a terhes nőt. Nem azt mondom, hogy önző vagy, és nem érdekel a terhes nő. :) Csak azt próbálom mondani, hogy a kettő (a másik érdeke és a mi érzéseink, lelkiismeretünk) elválaszthatatlanul összfonódik, persze csak akinél működik a lelkiismeret. (Akinél meg nem, az meg az egyszerűbb késztetéseinek tesz eleget.) De olyat senki nem csinál, ami neki semmi, de semmi szempontból nem jó. Akár a belenevelt erkölcs, akár a saját kialakított értékrendje, akár az empátiája, akár a tízparancsolat, akár más vallások, akár a törvény, akár az állatias ösztönök kiélése - kinél mi, de valamiképpen mindenki "jól akar járni" - tudom, szörnyen hangzik. :)
"Vagy szerinted egy Buddhát vagy egy Jézust az vezette, hogy személyes kis énje jól érezhesse magát?
Valami vezet tehát mindenkit. A brutális bűnözőt a beteg hajlamai, a normális, de egyszerűbb embereket a személyes jólétük és kényelmük, az empatikusakat a másik jóléte (is). A skála alja felé hívhatod "személyes kis én"-nek, a teteje felé másnak, az már mindegy. De Jézus sem azon dolgozott, hogy halála után a pokolra kerüljön, és ott az idők végezetéig szenvedjen! (És jól is tette. Ki akarna ilyet? Maximum a mazochisták, de mivel ők azt élvezik, ha rossz neki, így még ők is jót akarnak maguknak. :)) Van, aki hosszú távon akar jót magának (boldog lenni), van, aki rövid távon, mert hiányzik a türelme vagy az akaratereje, vagy nem is képes tovább látni a jelennél. De egy a közös bennük: végső soron mindig valamiféle jóra törekszenek.
"S mit mondasz akkor, amikor valakinek az a jobb érzés, hogy meggyilkoljon, megerőszakoljon egy 10 éves kislányt, ahelyett, hogy megtanítaná mondjuk zongorázni?"
Az erőszaktevő pedofil a fent írt képzeletbeli skála alja felé van, a vágyait elégíti ki. Ha pedofil hajlamú de uralkodik magán és inkább zongorázni tanítja, vagy ha egészséges szexuális beállítottságú és így tanítja zongorázni a kislányt, akkor más késztetések vezérlik. De ahogy írtam, végső soron (ha visszafejtjük a késztetések láncolatát) oda lyukadunk ki, hogy saját maga számára (is) valamilyen okból így látta a leginkább üdvözítőnek.
Szóval szerintem ez kb úgy lehet, hogy ahogy az ember halad felfelé azon a bizonyos skálán, úgy közelít egymáshoz a kettő: hogy neki is jó és a másiknak is jót tesz, és ez a kettő harmóniában áll. És a skála legtetején már annyira összefonódik, hogy a kettő gyakorlatilag egy lesz. Neked jó - nekem jó. Szeretnek - szeretek. Adok - kapok. Nem is az, hogy együtt járnak, hanem tökéletesen egy és ugyanaz lesz a "kettő", megszűnnek ellentéteknek lenni, és így azon a szinten már az önzés és önzetlenség fogalmaknak sincs jelentőségük, nincs értelmük, míg a skála lejjebbi részein, és ahogy megyünk lefelé, egyre inkább kettéválnak ezek a párosok, és egymás ellentéteivé válnak, ami sajnos elég meghatározó korunkra is: "Ha a másiknak jó, az nekem rossz. Ergo úgy maradhatok fenn, ha a másiknak keresztbe teszek. Vagy: ha adok, azzal kevesebb lesz nekem, és ha kapni akarok, a másiktól kell elvennem, és neki lesz kevesebb.) Ki hol áll a skálán, mindenkinek megvan az aktuális helye, de az adott helyen bármilyen "szintű", késztetésének tegyen is eleget, azt valamiért saját magára nézve is üdvözítőnek találja, különben nem tenné.
válasza:Egy dolgot árulj el nekem. Ha annyira tudod, hogy az általad megnevezett skála tetején összefonódik a két dolog, sőt gyakorlatig eggyé "lesz" minden, akkor mégis miért nem veszed észre, hogy az ego csak akkor szűnik meg, amikor már az "én és te" feloldódik? Miért nem veszed észre, hogy amíg az "én és te" szerepet játszik, addig működik az önzés, addig működik az, amiről eddig beszéltem(magam jóléte megelőzi a másik jólétét)? :)
Kiírtál egy kérdést, megkaptad a választ rá szépen elmagyarázva, és utána elvitted egy olyan pontra a beszélgetést, aminek a végén már azt állítod, amit már a legelső válaszomban leírtam, de mindeközben még mindig azon az állásponton vagy, hogy, és most téged idézlek: " de valamiképpen mindenki "jól akar járni""...leírtam, hogy igazad van, de ez csak egy ideig működik, aztán megszűnik...lehet ezt még te nem látod...de pont, hogy ez az idő alatt működik az ego, amit akképpen lehet felismerni, ahogyan leírtam, a "skála tetején" meg már nem működik, és akkor már nem is kell vele foglalkozni.
megj.: Nem tudom honnét szedted az éhségre ezt a definíciót, de a Magyar Értelmező Kéziszótárban nem ez áll...mindegy is, amit ki akartam fejezni ezzel, az nagyjából annyi, hogy az éhség akkor is elindul, amikor semmilyen ételt nem látsz magad körül, és a tested kellemetlen érzés formájában jelez, míg az étvágy akkor indul be, amikor meglátsz mondjuk valami olyan ételt, ami ízlik/jól néz ki/stb. Az éhség lényegében független a tapasztalati tárgytól, az étvágy viszont pont attól függ...röviden és tömören: az éhségnél fáj a pocak, az étvágynál nem. :)
Ezért ösztön az egyik és érzelem a másik. Na mindegy, nem is akartam nagyon belemenni ebbe, csak példaként írtam, hogy lásd a differenciát, de ezek szerint nem láttad.
ui.: Ez a bizonyos LastOne.Left, akit felhoztál az egyik kommentedben, hogy gáz és fék egyszerre nem működik, jó analógia erre az egészre, mármint az ego és "nemego" dologra, és ahogyan írtad, nehéz "különválasztani" a kettőt, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet...gyakorolni kell, és tudni, hogy mi a különbség...a választ megkaptad...vagy megérted, elfogadod és hasznosítod, vagy saját elképzelésedhez ragaszkodsz, és "hülyeségnek" tartod, amit írtam. Te döntesz.
Sok sikert. :)
"megj.: Nem tudom honnét szedted az éhségre ezt a definíciót, de a Magyar Értelmező Kéziszótárban nem ez áll..."
Az éhség definícióját a Wikiszótárból másoltam ki. :)
Jaj, de negatív hangnemben írsz. Nyugi, nem bántott senki. :) És valamit nagyon félreértesz:
"vagy saját elképzelésedhez ragaszkodsz, és "hülyeségnek" tartod, amit írtam"
Egyáltalán nem tartok egy véleményt, egy hozzászólást sem hülyeségnek, és a sajátomhoz sem ragaszkodom, mert akkor nem írnék ki kérdést. A kérdés nyitott, vannak róla gondolataim, másoknak is vannak róla gondolatai. Ezek részben átfedik egymást, más pontokban eltérnek. Az emberek meghallgatják egymást, a kialakult nézetük változik a másik véleménye által, vagy éppen marad a régi. Nincs ebben semmi különös, vagy sértő. :)
Amiről én írtam, a skála tetején, nem szűnik meg a személyes érdek, hanem átalakul. Nem mondunk le a saját késztetéseinkről, csak más késztetések váltják fel a régieket. Nem hagyjuk figyelmen kívül az érdekeinket, csak más érdekeink lesznek. Tehát nem bennünk szűnik meg az egó, hanem az egó csak mint fogalom válik használhatatlanná.
Ez kissé paradoxonnak hangzik, kb mintha azt mondanánk, hogy ugyanolyan önzők vagyunk, és a másik fél is, de mivel az érdekeink minden egyes esetben megegyeznek, a két oldal nem tud egymásnak feszülni, így az önzés fogalma értelmezhetetlen. Tudom, ez kissé zavarosnak tűnik, de a filozófia már csak ilyen. :) És ilyenkor fontos, hogy az ember ne "jó" és "rossz" fogalmakban gondolkodjon, és ugorjon egy-egy általa rossznak vélt fogalomra habzó szájjal, mint pl az önzés. Ilyenkor a személyes frusztrációkat félre kell tudni tenni, és tárgyilagosan fogalmazni. Ha ez felkavaró, ott valami bibi van.
Nagyon kedves tőled, hogy őszintén sok sikert kívántál nekem, köszönöm!
válasza:"Jaj, de negatív hangnemben írsz. Nyugi, nem bántott senki. :)"
Törekedtem - a 3 darab mosolygós fejjel fémjelezve - arra, hogy még véletlenül se hangozzon negatívnak, vagy éppen azt tükrözőnek, hogy sértve érzem magam, vagy bántottak...hát nem sikerült...:D
És valamit nagyon félreértesz:
"vagy saját elképzelésedhez ragaszkodsz, és "hülyeségnek" tartod, amit írtam"
Direkt idézőjelbe tettem a hülyeség kifejezést. Nyilván azt volt hivatott jelezni, hogy nem feltétlenül értesz egyet, vagy érted a szavakat amiket írok, mert be kell lássuk, hogy az emberek hajlamosak szubjektív jelentéseket társítani egy-egy kifejezéshez.
Már a korábbi válaszaidból is tükröződik - és bevallom direkt hagytam idáig elmenni a diskurzust - hogy gyakorlatilag (majdnem) ugyanarról beszélünk, csak Te máshogy használod a szavakat...például a skála tetején nincsen értelme személyességről beszélni, vagyis nincsen személyes érdek...nem átalakul, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen "össz-érdek" lesz onnantól, nincs olyan, hogy személy többé. De végül is Te is ezt írod, csak még mindig kiérezhető az "én és te" dolog szavaidban, vagyis a kettősség. Ezért írom le most már harmadszorra is, hogy hiába érdeke a Józsinak, hogy bűnözésnek véget legyen vetve, és hiába érdeke Irénnek ugyanez, ha Józsi saját érdekét előtérbe helyezi, vagyis jelen példában, saját/személyes/szubjektív jóléte miatt szeretne véget vetni a bűnüldözés miatt úgy, hogy a gondolat/szándék megszületésének pillanatában a többi ember érdekét nem nézi (hiába érdeke ez másnak is), akkor még mindig önzésről beszélünk...persze ha az önzés eredeti definícióját használjuk...és ahogyan a legelső válaszomban leírtam, az önzés csak akkor fog abbamaradni, ha ez "én és te" feloldódik, és csak ÉN marad, persze olyan értelemben, hogy ÉN, mint MINDEN, ugyanis ekkor nem lesz minek az érdeke háttérbe szoruljon.
Ó és megszűnés...a megszűnik azt jelenti, hogy véget ér, nem működik tovább, elnémul, vagyis a skála legtetején az ego tevékenykedése abbamarad...ott lesz ugyan, ahol eddig, csak cselekedni nem fog, szóval hogy LastOne.Left példájával éljek, a fék felmondja a szolgálatot, és lehet száguldani. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!