Un. Pascal fogadása, elégséges alátámasztása Isten (spirituális értelmű) létének?
Tegyük fel, hogy te, olvasó azt érzed, hogy nem eléggé meggyőzőek a spirituális teremtőt alátámaszutó érvek. Ez esetben maradt egy másik, másféle érv is, ami Pascal fogadásaként vált ismertté. Nem azért említjük meg itt és adoptáljuk szándékainknak megfelelően, mert ez is egy bizonyíték Isten létezésére, hanem azért, mert segíthet bennünket istenkeresésünkben az ilyen bizonyíték hiányában.
Ahogy eredetileg Pascal javasolta, a fogadás azt tételezi fel előre, hogy a logikai gondolkodás önmagában nem képes dönteni Isten létezése mellett vagy ellen; úgy tűnik, hogy elegendő ok van mindkettőre. Nos, mivel az értelem nem tud biztosan állást foglalni, és mivel a kérdés annyira jelentős, hogy valamiképpen döntenünk kell, ezért "fogadnunk" kell valamelyikre, ha már bizonyítani nem tudunk. És így feltesszük a kérdést: melyik helyre teszed le a tétedet?
Ha Istenre teszed, akkor nem veszíthetsz semmit, még akkor se, ha kiderül, hogy Isten nem is létezik. De ha Isten ellen fogadsz, és tévedsz és Isten valóban létezik, akkor mindent elveszíthetsz: Istent, az örökkévalóságot, a mennyországot, a korlátlan nyereményt. "Állapítsuk meg a két lehetőséget: ha nyersz, akkor mindent megnyersz; ha veszítesz, akkor mindent elveszítesz".
Nézzük meg a következő ábrát: [link]
A függőleges vonalak ábrázolják a helyes hitet, az átlósak pedig a helytelen hitet. Hasonlítsuk össze az átlós vonalakat. Tegyük fel, hogy Isten nem létezik, és én hiszek benne. Ebben az esetben nem az örök élet fog várni rám, hanem - legvalószínűbben - az örökös nemlét. De most nézzük meg a másik átlót: Isten, a Teremtő és minden jó forrása létezik; de én nem hiszek benne. Ő felajánlja nekem szeretetét és életét, de én elutasítom őt. Léteznek válaszok a legnagyobb kérdéseimre, a legmélyebb vágyaimnak is van beteljesedése, de én úgy döntök, hogy elutasítom ezeket. Ebben az esetben elvesztek (de legalábbis komoly kockázata van, hogy elvesztek) mindent.
A fogadás visszataszítóan haszonlesőnek és puszta önzőségnek tűnhet. De ezt át lehet alakítani úgy, hogy egy magasabb erkölcsi motivációba forduljon: Ha létezik a végtelen jóság Istene, és ő jogosan formál igényt a hűségemre és hitemre, akkor azzal, hogy nem ismerem őt el, a legnagyobb igazságtalanság elkövetését kockáztatom.
A fogadás nem tud a hitre kényszeríteni - és nem is kényszeríthet erre. De ösztönzően hathat ránk abban, hogy keressük az Istent, hogy tanulmányozzuk és újra átnézzük azokat az érveket, amelyek arra törekednek, hogy megmutassák, hogy van Valami - vagy Valaki -, aki a világ és az életem végső magyarázata. Ez legalábbis "A szkeptikus imájára" sarkallhat: "Isten, nem tudom, hogy létezel-e, vagy sem, de ha igen, akkor kérlek mutasd meg nekem, hogy ki vagy.".
Pascal szerint háromféle ember van: azok, akik keresték Istent és megtalálták; azok, akik még keresik Istent, de még nem találták meg; és azok, akik se nem keresik, se nem találják meg őt. Az elsők értelmesek és boldogok, a másodikak értelmesek és boldogtalanok; a harmadikak oktalanok és boldogtalanok. Ha a fogadás csak arra sarkall, hogy keresésbe kezdjünk, akkor az legalábbis arra fog sarkallni, hogy értelmesek legyünk. És ha Jézus ígérete igaz, akkor aki keres, az talál (Mt 7,7-8), és így boldog is fog lenni.
Ezekről mit gondolsz ? Megfordúlt már ez a bizonyítás a fejedben?
Pascal téved, és vele együtt te is.
Ha isten nem létezik, akkor te veszítesz, hiszen vallásodra időt, pénzt, energiát fordítasz, haszontalanul.
Ha isten létezik csak akkor nyersz, ha keresztényként igazad van. Azaz isten a Bibliában szereplő Isten. Ha bármelyik más vallásnak van igaza (vagy ha az összes téved), akkor megint csak vesztesz, hiszen rossz vallást választottál, amire időt, pénzt, energiát pazaroltál, megint csak feleslegesen. Ráadásul, ha isten nem a keresztények által ismert Isten, talán jobban bünteti a te tévedésedet, mint az én hitetlenségemet.
És ott van még a deizmus is. Isten megalkotta a világot ugyan, de a további sorsa már nem érdekli. Így az sem érdekli, hogy hiszel-e benne, követed-e parancsolatai stb. Megint csak vesztesz.
Másodiknak:Régen hittanon hallottam egy bölcs tanáromtól, hogy minden vallás ugyanazt az Istent imádja, csak máshogyan, és más nevekkel.
Kérdésre:Nekem még nem fordult meg a fejemben, de lehet valami igazság abban amit írtál.
Az senkinek nem tűnik fel hogy a bibliában az új- és ószövetség istene teljesen más jellemmel bir? A kettőnek köze nincs egymáshoz.
Bár van egy bölcs mondás: "a keresztény istenhit elleni legnagyobb bizonyiték maga a biblia elolvasása" ámen
Pascallal annyiban egyetértek hogy valaki megtalálta, valaki keresi, valakit meg abszolút nem is érdekel az Isten. Aki tudja hogy van Isten az megtapasztalta, aki csak hiszi hogy van, az csak szeretné megtapasztalni de nem tudja hogy kell. Isten létezését csak saját magának tudja bizonyítani az ember, ha megtapasztalta akkor elmúlik a csak hiszek benne dolog és a helyét felváltja a biztos tudás.
Ez pont olyan mint az úszás, először csak hiszek benne hogy megfogom tapasztalni. De amikor már tudok úszni már nem hiszem hanem biztosan tudom.
Isten mindig a jelenben van és csak ebben az állapotban lehet keresni és megtalálni. Hiába nézek fel az égre hogy lássak egy delfint repülni akármennyire is akarok benne hinni nem fog 100 méter magasan repkedni. Az ő közege a tenger, tehát ott kell keressem ha látni akarom.
Isten közege az örök jelen. Mi emberek azért tudjuk nehezen megtapasztalni mert nekünk a gondolataink vagy a jövőben vagy a múltban vannak. Saját elménk, ezáltal a gondolataink választanak el ettől. Attól hogy a legtöbb ember nem tapasztalta meg a létezését ő akkor is létezik. Rengeteg ember születik a világban 1 óra alatt, attól hogy én nem láttam a születésüket és nem ismerem őket ez nem befolyásolja azt hogy ők léteznek.
Aki teljesen a jelenben tud lenni akár 10 mp-ig annak igen csak nagy tapasztalásai lesznek. De eddig eljutni elég nehéz, gyakorolni kell hogy ne legyen gondolat. Nem tartozom semmilyen valláshoz, nem olvastam a bibliát és templomba sem járok :) Istent hiába keresi az ember abban a világban amit a szemével lát, ott nincs. Aki keresi saját magában fogja megtalálni mert isten közege bennünk van. Mi emberek egyek vagyunk mindannyian és Istennel is egyek vagyunk.
Múltkor hallottam egy bibliai idézetet és rá kerestem. 82 zsoltár 6. vers
"Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan"
Szóval mi emberek Istenek vagyunk, mert Isten a fény mi pedig szintén fények vagyunk, ez a fény a mozgatórugója a testnek amibe bevagyunk zárva. Attól hogy megöregszik a test majd meghal és eltemetik vissza adják a földnek mi tovább élünk mert a létezésünk örök. Mert nem földi 3 dimenziós minőség.
Én így látom ezt az egészet, vázlatosan, ez az én igazságom. Ahogy mindenkinek megvan a saját maga igazsága :)
8-assal teljes mértékben egyetértek!
Ami Pascalt illeti, szerintem tévedett, mert abból az istenképből indult ki, amelyet a vallásnak köszönhetően el kellett képzelnie.
Istennel az a szerencsénk, hogy mindenki jól jár vele! Azok is, akik nem hisznek benne! Hatalmas félrevezetés az, hogy ha nem hiszel benne, akkor véged van! Isten mindenkit magához vesz. Az ő törvénye a szeretet és a karma, más néven, az ok-okozat törvénye; amit adsz, azt kapod vissza, de kamatostul! A magyar népmesék is magukba foglalták ezt a bölcsességet: jó tett helyébe jót várj! Ez egyenlő azzal, hogy rossz tett helyébe rosszat várj. Sajnos nem csak a cselekedet számít, hanem a gondolat is! A gonosz vagy rossz gondolat is következményekkel jár!
Egy ateista tehát, aki példás életet él, a szeretet törvénye szerint cselekszik és gondol, a saját maga által kreált paradicsomba jut, majd pedig Istenhez! Az a keresztény pedig, aki vallásos, valamint rendszeres templomba járó, de nem a szeretet törvénye szerint él, az a saját maga által létrehozott pokolra jut, de előbb utóbb ő is megtalálja az utat a szeretet felé!
Nálam majdnem az egész falu rosszmájú, besúgó, rosszindulatú emberekből áll, akik ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol csak tudnak, pártoskodnak, és megosztottság uralkodik köztük, vasárnaponként azonban nagy áhítattal mennek a templomba. A katolikus hívek is meg a reformátusok is! A katolikus papok pedig végighágják az egyházi körzet összes vénlányát!
Az is egy téves felfogás, miszerint ahány vallás, annyi isten! Egyetlen teremtő isten létezik, és vannak emberek, akik hisznek benne. De mindig is voltak hatalomra törő senkiháziak, akik intézményesítették a hitet, létrehozva a vallást, amely azonban végrehajtó szervet is kreált magának: az egyházat! És az egyház, mint valamilyen törvényhozó testület, előírta, hogy miben kell és hogyan kell hinni!
Remélem, nem offoltam sokat! :)
Zoli!
A kutyafáját, hogy erről lemaradtam szeptemberben!
Na mind1,most sem olvasom el... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!