Az életfeladatot meg lehet érezni?

Most lehet, hogy ez hülyeség de én mostanság egyre többet gondolkozok ezen.

Mióta az eszemet tudom segíteni szeretnék másokon. Úgy istenigazából sose tudtam haragudni még arra sem aki mindig bántott és ha ránézek akár egy sorozatgyilkosra vagy bármilyen emberre akiről tudom, hogy rossz dolgokat követett el, nem tudok rá úgy tekinteni. Arra gondolok mindig, hogy ő is csak egy ember és megvan minden tettének az oka, talán nem is ő tehet róla. Így nem tudok haragudni, persze az megint más, hogy valaki jól felidegesít és csak mondom a magamét de igazából nem haragszom rá.

Kiskoromban nagyon szerettem volna orvos lenni és ez a pálya még mindig vonz de már inkább csecsemőkkel és gyerekekkel szeretnék foglalkozni az egészségügyben. Ennek még utánanézek. Sose ölök meg semmilyen állatot, undorodok mindenféle(!) rovartól, még a légytől is de egyszerűen nincs szívem megölni őket sem, ha látom, hogy a vízben vergődik egy bogár akkor kiszedem, ha megölöm akkor rossznak érzem magam. Óvodás koromban mindig örökbe akartam fogadni és még most is szeretném. Sajátot is szeretnék, de segíteni akarok más gyereken is akinek segítségre lenne szüksége.

Én azt gondolom, hogy nekem ez a feladatom de elég egyszerűen menne a megtalálása, hiszen mióta élek azóta így gondolom, van aki meg még 30 év után sem tudja. Szerintetek meg lehet ezt érezni?

Egyébként normális, átlagos családból származom. Nincsenek örökbefogadottak, betegek és semmi ilyesmi.

17 éves lány vagyok.