Meghallgatjátok a történetem? Mit szóltok hozzá? Elhiszitek?

Azzal kezdem, hogy én magam hiszek is meg nem is a halálon túli létben. Minden verzióan van valami, de nyilván biztosra nem tudhatom. Különösebben viszont sosem foglalkoztam a témával.

Ezt történt velem:

Novemberben meghalt apukám. Szörnyű volt, nagyon közel álltunk egymáshoz, hirtelen jött, sajnos elbúcsúzni sem tudtam. Egyik nap itthon sírtam az ágyon, a két kezem magam mellett, de egymástól távol. Magamban arra gondoltam, bárcsak megfogná a bal(!) kezem úgy, mint mikor utoljára jártam nála a kórházban. Pár pillanattal később odajött az ágyra az egyik macskám és a bel tenyerembe rakta a fejét és odafeküdt. Attól igazán érdekes a történet, hogy apukám nem szerette a macskákat, mert gyerekkorában egy majdnem megfolytotta, viszont ezt az egyet a háromból imádta, együtt feküdtek meg minden, é pont ez az egy jött oda abban a pillanatban.

Nemsokkal ez az eset után pedig ezt álmodtam:

Nagyon fájt, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni és álmomban együtt utaztunk egy kocsiban, mint mikor régen néha elvitt suliba, és végig arról kérdezgetett, hogy minden rendben ment-e a temetéssel. Aztán egy erdős fás domboldalra értünk (mint ahova régen nagyon sokat kirándultunk), csak most itt sírok voltak és nagyon sűrű volt a növényzet és ő csak ment felfelé és én nem tudtam követni a bokrok miatt, de visszamosolygott és csatlakozott mellé egy olyan kutya, amilyen a miénk volt (2-16 éves koromig, apu hozta kicsinek) és eltűntek az erdős növényzetbe.

Nyilván ezeknek a dolgoknak a nagy részét az agyam rakta össze, hogy vigaszt találjon, de szerintetek benne van az is, hogy apukám így segített nekem elbúcsúzni tőle?