Hogy dolgozzam fel a bátyám viselkedését?

Nem tudom feldolgozni, ahogy a bátyám viselkedett velem, ezért úgy döntöttem, hogy leírom ide, hátha ez segít. Vagy valaki segít.

Sajnos mindig "önfeláldozó" típus voltam, és ha a családomban valaki igazán bajba került, annak mindig segítettem. Így történt ez a bátyámmal is - aki bár már gyermekkorunkban is csak kihasznált, és sohasem segített - amikor anyagi és érzelmi válságba került egyszer csak szó nélkül hazaköltözött. A szüleimmel lakom, egyrészt mert anyagilag rám szorulnak, édesapám mozgássérült, és anyám nem bírja egyedül az összes házimunkát és apám gondozását is. Egy 12m2-es szobám van, ahova a tesómat engedtem beköltözni, hogy ne egy ötven centi széles kanapén kelljen aludnia. Vettem neki ruhákat, telefont, mert amikor a felesége elhagyta, egy szatyor ruhát hozott csak magával. Vettem egy ágyat is, hogy legyen hol aludnia. Egy héten kétszer átköltöztem a saját ágyamból a kiságyba, hogy amikor a bátyám elhozza a pici lányát, legyen hol aludniuk. Adtam neki nagyon sok pénzt, hogy tudjon venni egy autót, mivel a kislány még pici volt, és másik településen élt - így tudta elhozni, és így tudott vele találkozni. Adtam pénzt, hogy el tudja vinni szórakozni a picit, elvittem őket pizzázni, kiállításra, vásárolni.

A bajok ott kezdődtek, hogy a bátyám nem nagyon akart beszállni a költségeinkbe. A rezsi rá eső részét nagyjából fizette, de az élelmiszerekbe már nem igazán szállt be. Egyedül álltam a hazaköltözésével járó többletköltségeket, és buta fejjel nem szóltam neki, hogy adjon rendesen haza pénzt. Sajnáltam, mert lelkileg még nagyon össze volt törve, nem akartam tovább gyötörni. Aztán jött a lustaság. Eleinte még be-besegített az itthoni munkába, de pár hónap után már csak az ágyban feküdt és internetezett, társat keresett. Találkozott mindenfajta nővel, de nem volt túl még az exén, így nem is jött össze neki semmi. Viszont mivel mindig is szeretett mások szemében lovagnak tűnni, egyre jobban elhanyagolt itthon mindent, télen szegény apám ment ki a műlábain összevágni a fuvar fát, míg ő az éppen aktuális nőjénél tette ugyanezt. Itt kezdtem kicsit besokallni, és egyre jobban haragudni a bátyámra. A viselkedésem is megváltozott, kissé távolságtartóbb lettem, és már nem érdekelt a lelki élete. A történet tetőpontja az, hogy később elkezdett tőlem lopni. Apróságokat, szandált,táskát, amit az aktuális barátnője kapott meg, gyógyszert, mert lusta volt elmenni felíratni a doktorral, és még rengeteg más apróságot. És elkezdett még pofátlanabbul élősködni, pl.: felelősségre vont, hogy miért nem viszem el őket a lányával pizzázni. Ezek a dolgok lelkileg annyira megbántottak, hogy szinte teljesen elzárkóztam tőle, és mivel a lányát is ilyen életszemlélettel nevelte fel, az elmúlt néhány év során a kislánytól is, mivel neki is már csak az számít, mit kaphat vagy kérhet el tőlem. Így bezártam, pedig a kislányt nagyon szerettem, és persze szeretem most is, csak egyszerűen már nem bírom elviselni őket. Furcsa szeretni valakit úgy, hogy nem szeretnéd, ha a közeledben lenne, vagy hozzád szólna. A bátyám viselkedése valahogy annyira megviselt, hogy teljesen bezárkóztam, és nem csak vele és a lányával szemben, hanem valamiért minden emberrel szemben is. Nem az fáj, hogy sok mindent adtam neki szeretetből, és ő semmit sem adott vissza - nem vártam el. Azt nem tudom, hogy miért lopta meg azt, aki rengeteget segített rajta, miért segít előbb egy egy napja ismert nőnek, mint nekem vagy a szüleinek, és főleg, hogy miért nem érdekli a sorsunk. Miért csak olyankor látogat meg minket, amikor neki van szüksége valamire, miért nem érdekli, ha valaki súlyos beteg lesz a családban, miért nem támaszkodhatunk rá, hogy ha baj van? Szerettem volna ha rendes testvéri kapcsolat alakul ki közöttünk, de tekintettel arra, hogy a bátyám nem fog már megváltozni, már nem érzem lehetségesnek, és mélyen belül ez bánt. Tudom, hogyha nyitnék felé, ugyanúgy kihasználna és meglopna, mint eddig. Néha még most is próbálkozik kéregetni ezt-azt, de már mindig elutasítom. Soha nem mondtam ki hangosan, hogy tudom, lopott tőlem, de a bátyám is tudja, hogy tudom hol kötöttek ki a cuccaim.

Tudom, hogy az én hibám, amiért hagytam ennyire kihasználni magam, csak azt nem tudom, hogy dolgozzam ezt fel. Évek teltek el már, hogy végre albérletbe költözött, de azóta is rágódom ezen.