Így győzhetne az emberiség egy nomád életmódot élő földönkívüli civillizációval szemben?

"Na azért sokkal hatásosabb lenne töb tízezer hidrogémbobmát robbantani,mint hogy mindenki megölje magát.."

Kinek irányában lenne hatásosabb? A mi irányunkban? Hiszen így is úgy is eltűnik az emberiség, ha nem azért mert mindenki hasba szúrja magát, akkor azért mert lehidrogénbombázzuk a bolygót.

Vagy az ellenséges látogatók irányában lenne hatásosabb? Egy olyan civilizáció szerinted nem ismerné a hidrogénfúzió jelenségét, amelyik képes csillagközi utazásra? Mi is ismerjük, pedig még a szomszédos bolygóra sem jutottunk el. Ők meg valószínűleg láttak már a soktíztezer hidrogénbombánál nagyobb tüzijátékot is.

Egyébként meg az nekünk már nem rohadtmindegy hogy mit gondolnak rólunk, ha azzal a lendülettel kipusztítjuk saját magunkat is? Úgyse jön ide az utolsó szálig az összes, csak egy kis részüket küldik ide, "néhány" katonát. Na bumm, legfeljebb elvesznek, nagy ügy, veszett már több is Mohácsnál. Legfeljebb azt érnénk el, hogy olyan véleményük lesz a kihalt emberi fajról, hogy "Na ennek a barbár fajnak is betyár sok értelme volt civilizálódnia, jobb is hogy eltűnt az univerzum porondjáról."

#12: Biztos hogy nem kell?

Ma már mi is tudnánk napelemes felderítőegységeket küldeni más csillagrendszerbe. Talán el is tudnánk olyan kezdősebességgel indítani, hogy mondjuk ötezer év alatt elérkezzenek valamelyik szomszédos csillaghoz, onnan már csak 5-10 év, mire megérkeznek az első visszrádiójelek (ez már elhanyagolható idő az odaúthoz képest). És utána? Elindulunk emberes kolonizáló űrhajóval, és utazunk tízezer évet, mire odaérünk. Tízezer évvel korábbi információkra hagyatkozva igen nagy esélyünk lenne (sic!), mivel ők fejlődnek közben, az űrhajósok technológiája viszont nem. Tízezer év rengeteg idő egy civilizált nép életében, lásd, mi ötezer éve még csak rúdhajtású gályákkal derítettük fel a part menti vizeket, most meg a szomszédos bolygókat ostromoljuk. Ötezer éve még épphogy munkába állítottuk a tüzet, ma meg már atommáglyákkal termeljük az áramot. Ötezer éve a leggyorsabb közlekedési eszközünk a ló volt, ma meg maglevekkel félezer km/h sebességgel repesztünk a földfelszínen, és ennek ötszörösével a levegőben, húszezer méter magasságban. Ötezer éve a legfejlettebb orvosi beavatkozás a koponyalékelés volt egy hegyes kővel, meg végtagamputálás bárddal, meg gyógynövényes-imádkozós gyógyítás a betegségeknél, ma meg génsebészkedünk, nemesfém-implantátumokat ültetünk be, meg lassan külső memóriachipekkel turbózzuk fel agykapacitásunkat. Mi lesz, mi lehet itt még ötezer év múlva?

Szóval igen, a felderítők elküldéséhez szükséges technológia birtokában vagyunk már, vagy legalábbis igen közel járunk hozzá, de ez nem azt jelenti, hogy értelme is lenne ilyen felderítőket küldeni akárcsak a szomszédos csillagokhoz is. Amit és amennyit kell, azt néhány évtizeden belül innen is fel tudjuk majd térképezni pl. összekapcsolt rádiótávcsövekkel (mondjuk földpályányi átmérőjű körben ügyesen elhelyezett Hubble-okkal). Még tizedúton se lennének a kis felderítőrobotjaink, mire már réges-régen elavulttá válnának azok az információk, amiket nyújtani tudnának majd számunkra, mire odaérkeznének.