Honnan erednek a vágyaink? Lehet, hogy nem is hozzánk tartoznak?

Az ember, amikor öntudatra ébred, fizikai tapasztalathoz jut, akkor a tapasztalatában megjelenő viszonyítottság és kontraszthatás szimplán egyszerűen megtéveszti. Azt hiszi az ember, hogy a dolgok ténylegesen külön vannak, sőt, mivel egy testen keresztül jut a tapasztalathoz, e testről is azt hiszi, hogy bármitől is külön áll, tévedésében ezzel a testtel azonosítja magát (jobb esetben valamiféle lélekkel), erőteljesen belelovalva önmagát abba, hogy saját léte bármitől is elkülönült. Tulajdonképpen egy hamis "én"érzettel teszi magát eggyé, megfeledkezve tényleges Önmagáról, Önmaga Valóságáról.

A hamis "én"érzettel való azonosulás automatikus következményeként - mivel belül tudja, hogy Önmaga teljes - egyszerűen teljessé akar lenni, meg akarja szerezni mindazt, ami tapasztalatában szerepel (és még többet), erőteljes hiányt kezd el érezni. A vágy szótári definíció szerint, hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés, és tényleg nem összekeverendő az ösztönnel...sokan összemossák e két kifejezést. Nem is csoda tehát, hogy a vágyódás felüti a fejét, sőt a ragaszkodás (függés) is egyértelmű magyarázatra kerül, illetve a külsőségekbe/látszatba vetett hit is érthetővé válik.

A probléma gyökere tehát a téves szemlélet (nemtudás), az Egész egy korlátozott tartományával való azonosulás...az elkülönültség érzete, a különállóság illúziója. Mondhatnánk, hogy ez az ember ellen dolgozik, mert végül is ez a mögöttes oka a szenvedésnek és a "gonoszságnak"...de az ember csak viszonyításokból képes ismerni bármit, vagyis kénytelen először megtapasztalni az illúziót, hogy aztán képes legyen felismerni és értékelni azt, ami nem az, vagyis a Valóságot, így hát valójában érte van.

Vágyaink ahhoz a lényhez tartoznak akiben megszülettünk és élünk...

Továbbá vágyaink visznek bele minket azokba a szituációkba amelyekben problémáinkat feloldhatjuk

Igazad lehet !

Mi van, ha a gondolatok valójában élnek? Lehet hogy csak látszat az hogy mi akarjuk gondolni őket és nekik külön tudatuk, életük van ? Mi azért vagyunk, mert rajtunk keresztűl nyílvánulnak meg. Így megoldódika világ keletkezésének a problémája, nem keletkezett és nem múlik el, csak gondolatok színetre, mint mi is.

Úgy vélem, hogy a gondolataink esetleg azt akarják, hogy mi rájuk gondoljunk és nem mi akarunk rájuk gondolni, ezt csak mi érezzük úgy. Ők azt akarják, hogy mi gondoljunk rájuk és közben háborúban állnak egymással, úgy hogy mi itt nem is tudunk róla. Lehet hogy a jó és a rossz bibliai háborúja zajlik?

Kérdező, ne higgy nekik, én nagyon egyetértek ebben a kérdésfelvetésben. Mi a gondolat? De tényleg? Eddig arra gondoltam, nem lehet más, mint rezgés. De valóban, miért ne lehetnének élők? Lehet, hogy ez a jó válasz!

Azt hisszük, hogy az agyunkből jönnek elő a gondolatok. Ezt természetesnek vesszük, és senki se gondolkodik azon, hogy miért? Csak így van és kész. Pedig: Lehet, hogy nem az agyból jönnek ki, hanem az agyunkba jönnek bele! Mikor a homlokunkra csapunk, hogy EZ AZ!!! Lehet valóban, hogy élnek, de egy más rezgésszámban, más számú dimenzióban, szóval másként.

De ha így van, akkor is kell legyen valmi okuk arra, hogy egy anyagból való lény agyába menjenek bele. Talán, mert az ki tudja mondani, vagy más módon megalkotni, "manifesztálódni".

Nem tudom, igaz-e, de jó volt beszélni róla.

A többi válaszolónak kár fáradozni a csúfondáros megjegyzésekkel, mert úgyse olvassuk el!:)))

Amit a kerdezo ir, az nagyon okos gondolkodasra vall, jo helyen tapodatozik, csak eppen mindent 'forditva' gondol. Szoval pont forditva vannak a dolgok, megprobalom megmagyarazni:

Nem a gondolatoknak van kulon tudatuk, hanem Te, a Te (en)tudatod valaszthato kulon a gondolataidtol. Gondolatok csak azert letezhetnek, mert van egy tudat/tudatossag (a Te entudatod)ami folfogja/megfigyeli oket. Ez a tudatmezo az, ami nem keletkezett es nem mulhat el, ellentetben a gondolatokkal.

Ha kedezo kvantumfizikat is olvasott, akkor tudnia kell, hogy megfigyelo/eszlelo nelkul nincs jelenseg. A megfigyelo Te vagy, a Te tudatod; a jelenseg a gondolatok. A gondolat letezese foltetelezi a tudatot. Viszont a tudat anelkul is letezik, ha nincs gondolatod.

A hasonlo gondolatok vonzzak egymast. Ra lehet hangolodni egy 'gondolatfelhore', ami gondolatvibraciokbol all.

A gondolatok a tudatmezobol 'pattannak elo'. A morfogenetikus mezo letezik; gondolatrezgesek alkotjak.