Nem tudom, hogy jó helyre teszem e fel a kérdést. Mondja meg nekem valaki miért van ez?

Én egy kedves általában együtt érző optimista ember vagyok. Soha senki sem kívántam rosszat és soha senkit sem gyűlöletem. Persze vannak hibáim szó sincs róla és nem vagyok szent, de ahol tudok segítek mindenkin még olyannak is aki hátba szúr.Miért van még is az hogy mindig csak fájdalmat kapok vissza, bántást, megalázást és csak nagyon kevés jót? Soha nem úgy nyújtok segítséget hogy azt elvárjam,hogy viszonozzák. Amit elhatározok valamit , hogy sikerül és küzdök érte az sem jön össze. Nincs önbecsülésem se önbizalmam mert annyi bántás ért gyerek koromban is.(nem szülőktől) Soha nem voltak barátaim (bár most van 1 igazán jó barátom). Senki sem ért meg és nem is akar , egyedül érzem magam és kiégetnek. Tényleg nem tudom,hogy mit csináljak.