Most komolyan. Lêteznek ilyenek vagy csak butaság az egêsz?

#10

Nem felnövés kérdése, hogy elfogadjuk-e a valóságot olyannak, amilyen (még akkor is, ha nem ismerjük minden részletét), vagy olyannak hisszük, amilyennek szeretnénk, ha lenne.

De ismétlem magamat: ha valamitől félni kell, az a másik ember. Ember embernek farkasa sajnos.

Pedig felnövés kérdése; akármilyen valós tudományhoz, egyáltálán: valós világot leíró területhez vagy érdektelen vagy, vagy buta, a tanulás nélküli, "előző életekből" szedett "ősi tudás" meg gyors sikerélményt ad. Tipikus, át nem gondolt, de szorgosan lemásolt, üres érvelések - ezzel jöttél te is most. Hidd el nekem, hogy ettől én még nem vagyok földhöz ragadt, igenis érdekelnek a határterületek, de nem úgy, hogy kritikátlanul magamba fogadok minden baromságot csak azért, mert hatásvadász módon van körítve, vagy mert jól hangzik. A tudomány is kutat, előbbrevalóbbnak tartom, mint a fantáziálgatást, középkorban slágert képzeő elméletek továbbéltetését.

Utolsónak pedig: értelmes ember tudja, hogy nem léteznek, kifejtettem hosszabban fentebb, hogy is van ez, ma maradványokat ápolunk, a tudatlanoknak meg amúgy is egy nagy homály minden, amit egyszerűekkel nem, csak összetett mondatokkal lehet felírni, elmagyarázni.

Utolsó, nem értem a problémádat.

Mi az egyáltalán, hogy határterület? Amit nem kutat a jelenlegi tudomány? És miért nem kutatja?

Senki nem nevezheti magát tudományos érdeklődésűnek, aki olyat jelent ki, hogy valami "nem létezik". Nincs róla bizonyítékunk esetleg, de az önmagában nem zár ki semmit, a rengeteg észlelés pedig nem a véletlen, beképzelés, butaság vagy elmebetegség műve. (Egy részüket leszámítva, nyilván. De egy elmebeteg vagy kábítószer befolyása alatt álló személy számos valósnak tekintett jelenséget is érzékelni vél.)

A verbális támadásodat sem értem, felesleges jelzőkkel illetni egy olyan személyt, akit nem ismersz, mert csak lepattannak az érveid legfeljebb, emellett pedig stílustalanságodról adsz tanúbizonyságot.

Ne tedd, kérlek.