Tapasztal már más is hasonlót? (Többi lent)

Ezt már akkor így éreztem, amikor fogalmam sem volt arról, hogy a "lélekvándorlás" micsoda. De nem akarom félrevinni a témát, az a kérdés, hogy erre hasonlít-e az, amit megélsz.

Nem is annyira a test hangsúlyos ebben, hanem - és itt nehéz megfogalmazni - miért én vagyok aki, ki az az ÉN egyáltalán, és miért innen látom a világot, miért nem máshonnan. Ez egy furcsa, megmagyarázatlan és feszítő felismerés, de hamar tovaillan.

Nem tudom. Egész életemben előfordult ez, utóbbi években gyakrabban.

Talán azért, mert már megszoktam, hogy "ki" vagyok, de ez már messzire vezet, és nem akarok ezoterikus tanokba belemenni.

Szerintem ez a derealizáció egyik formája.Nekem is szokott lenni hasonló.Csak nálam fordítva.Néha olyan valószerűtlennek tartom a környezetem.Olyasmi, mintha csak álmodnám az eseményeket.Olyankor nagyon zavartnak érzem magam.Idegennek tűnnek a megszokott tárgyak és környezet.Engem idegesít ez az érzés!Olyankor pár pillanatra becsukom a szemem és attól elmúlik!

Régebben pánikbeteg voltam, azoknál meg ez gyakoribb.

Lehet az is, hogy ilyenkor a tudatosodás egy magasabb szintjére lépsz pár pillanatra.Ki tudja, mit lehetne kihozni belőle...

Egyébként emlékeztet arra, amikor az ember álmában ráébred, hogy csak álmodik és egy jó kis tudatos álmot kerekíthet belőle.Ott is arról van szó, hogy másabb tudatállapotba kerülsz.

Ha belegondolok a derealizáció valóban másabb,mint amit írsz, bár hasonló kicsit.Az pl alváshiánytól, fáradtságtól jöhet elő leginkább.

Ha már a más dimenziót említetted, arról eszembe jut egy némileg hasonló tapasztalat:Néha bizonyos álmok után van olyan érzésem, minta "áthoztam volna" valamit abból a dimenzióból.Egész nap olyan valótlannak tűnik olyankor a környezetem és csak az elmúlt álom hangulatának a hatása alatt vagyok teljesen.

Pozitív vagy negatív érzés ez inkább?

Nekem kiskoromban volt ilyen egyszer kétszer napközben is de egy éjszakaira emlékszem nagyon.

Elkezdtem járkálni a szobában mert hirtelen belekerültem ebbe a feszült 'ki vagyok én mit is keresek itt' érzésbe.Nehéz leírni mit éreztem akkor de kicsit szorongtam miatta és hirtelen a világot idegennek és ijesztőnek éltem meg.Olyan furcsa egyedüllét érzésem is volt vagy mintha mindenki ami körülettem van kívülálló lenne.Nem tudom máshogy megfogalmazni.Lehet benned nem ez az érzés volt de talán igen.Az biztos nehéz rá szavakat találni de nagyon egyedülálló érzés volt azóta se éreztem hasonlót.