Miért érdemes élni?

Jó válaszokat adtatok, főleg a 40%-os mondandója tetszik, illetve a 79%-os válaszolóé, abból is ez jó leginkább:

"és senkit ne tekintsünk nagyobb jótevőnknek, mint aki fokozza bennünk az élet vidám bátorságát. "

király!

:-) A meglepetésért !

Az ember gőgje elhiteti az emberrel, hogy amit nem tud, nem lát az nincs vagy jelentéktelen - és minél tovább gondolkodik és minél előbbre lát annál inkább nem talás semmit amiért élni érdemes. A végén odajut, hogy értelmetlen. Ez a filozófusok meg a nagyokosok kísértése...

Lásd pl. Ember tragédiája ahol Ádám álmában végigküzdve az emberiség történelmét felébredve úgy gondolta jobb volna elejét venni az egésznek.

Aztán szembesül vele, hogy elkésett.

És kap egy bíztatást: bízva bízzál...

A tudásnak magas: titok.

Azért mondom - a meglepiért érdemes igazán élni ami a tudásunk horizontján túl van. Az Ismeretlenért, ami a mi számunkra mindig is nagyobb lesz a nagyra tartott tudásunknál...

Milyen érdekes, hogy az ember Tragédiájában is az okos, a segítőkész sőt szolgálatkész Lucifer az aki a szakadék szélére tereli az embert...

Azért mondom, az embert is a gőgje öli meg azzal, hogy a tudásával magát fölébe helyezi mindennek - lenézi az életet és depis lesz... aki azt hiszi tudásával túl jól lát, az nem látja, hogy mit nem lát és megvadul vagy reményét hitét veszíti az életben.

Hogy alkoss és tökéletesedj -- hogy megtaláld azt, amiben te jó vagy, és fejlesszed magad azon a téren, legyen ez sport, írás, képzőművészet, tudomány, kommunikáció, főzés stb. Elvileg a Maslow féle szükséglet-piramis csúcsán is az önmegvalósítás áll.

Legalábbis én eszerint élek, és tényleg kiteljesedve, hasznosnak érzem magam a munkámban. :)

Persze ehhez szerencse is kell, hogy az embernek meg is legyenek a fejlődéshez való körülmények (iskoláztatás, normális család = nem vernek minden nap stb)

"Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek"

Ez nagyon hangzatos meg költői meg sokmindent enged sejtetni meg van is benne valami - ám jobban belegondolva rekurzív a probléma...

Mert mi is légyen a mércéje/iránya az életnek értelmet adásnak ?

Az életnek értelmet adáshoz előbb meg kellene találni az életnek értelmét... :-)

A semmiből adni sem lehet. És azért annyira nem mindegy meg nem is önkényesen választható, hogy mi legyen az életnek értelme... Sőt inkább csak a keresés útja a választható... az értelme... az nem nálunk van.

Két dolgot tehet aki görcsösen maga akarja megtalálni az élet értelmét: letagadja, hogy volna, vagy ráfogja valamire, hogy az az.

Én inkább ráhagyom arra akire tartozik és bízom a meglepiben... én csak része vagyok a teremtésnek, az életet is kaptam, felelek érte amíg tart - mert az élet egy sajátos szabadság ami időre szól - gondolkodni, cselekedni, szeretni, keresni, bízni, hinni és remélni...

Szabadság, de korlátos szabadság... és van ami a korláton túl van.