Azt hiszem, hogy valami nagyra születtem, hogy nem hiába való a földi létem. Szerintetek ezt jól gondolom?

Tudom, nincsenek nagy alátámasztásaim, de leírom mik miatt.

Már egészen kiskorom óta tényleg már 4-5 évesen gondolkodtam. Úgy értem pl amikor odajöttek hozzám az öreg asszonyok és mondták hogy "jaj de aranyos, hogy enném meg a kis szívét" ,már olyanokra gondoltam , hogy menjen már innen , ez hülyének néz? ugyanez a bohóccal is , hogy ez nem normális? Mit vigyorog? De volt olyan,hogy szüleinkkel elmentünk ilyen társaságba, ahol odajött hozzám, meg a bátyámhoz egy férfi és azt mondta a bátyámnak, hogy a testvéred okos. Látszik rajta, hogy nagyon értelmes. És ezt minden előzmény nélkül pedig nem is beszélgettem.Sok sok ilyen esetet tudnék még mondani. Másik, volt többször is , hogy "csoda" történt velem.Egyszer játszottunk tesómékkal,párnacsatát,és úgy nekem dobták a párnát hogy hátrafelé estem, lekapcsolódott a lámpa, becsuktam a szemem, mikor kinyitottam azt éreztem hogy puhára esett a fejem.A fejem mögé került a párna.

De volt más is.

Mindig jóságos voltam ,tiszta szívű soha nem gondoltam rosszra egészen sokáig.Volt olyan hogy elmentünk egy táora ahol adtak egy lottó szelvényt hogy jelöljünk e rajta 5számot és ha ők kihúzzák a számokat kapunk ajándékot. Erre nekem mind az 5talált. Pedig nem is érdekelt, hogy nyerek-e.

Nem tudom és úgy érzem, hogy kegyvesztett lettem fogalmam sincs,mert már nem vagyok oylan mint régen.

Jah és a koponyám formája is nem oylan mint az átlagos embereké. Hátul van egy mélyedés,nem tudom elmagyarázni, hogy hogyan,egyszer egy barátnőm mikor megérintette nagyon csodálkozott, hogy ilyen létezik-e?

Nem tudom, miért de úgy érzem, hogy én más vagyok, nem olyan mint a többi ember.