Ti mit gondoltok, túl jók a megérzéseim?

Mindig is érdekelt voltam az ezotéria témában. Kiskorom óta foglalkoztatnak ezek a dolgok engem, túlságosan is, de ez addig tartott, míg nem láttam egyszer szellemet, ott megfogadtam hogy soha többet nem foglalkozom ilyesmivel, mert félek ezektől, és egyedül sem tudok aludni.. Ez az érdeklődés biztos azért alakult ki nálam, mert a családomban több fura, szellemes történet is volt már, egészen a dédszülőkre felmenőleg, vagy tovább is, nem tudom..

Ezt csak azért meséltem el, mert lehet hogy mindennek köze van ahhoz, hogy a családomban több embernek is jók a megérzései. Nem kell itt túl nagy dolgokra gondolni, csak pl anyukám többször megálmodott dolgokat(, ja és látta elsétálni az utcán a rég meghalt szomszéd lányt.) Tehát nyitottak vagyunk az ilyen dolgokra..sajnos, vagy nem sajnos, én pl nem örülök ezeknek a fura eseteknek, beleborzongok. Szerencsére ilyenek már régen történtek velünk, abban az időben volt sok amikor meghalt nagyapám, de utána kértük hogy ne történjenek ilyenek, és abbamaradtak. Azóta inkább csak ilyen megérzések voltak, pl én észrevettem magamon, hogy megérzek dolgokat. PL. tavaly szilveszterkor amikor tombolán épp kiakarták mondani hogy ki nyerte meg az egyik díjat, azelőtti pillanatban olyan nagy megérzésem támadt, hogy fejemet tettem volna rá hogy mi fogjuk nyerni, még fel is kiáltottam hangosan, hogy ezt mi nyerjük! Néztek is utána sokan, hogy ezt meg honnan a francból tudtam. Vagy másik dolog pl apukám vett pár cs. konzum szaloncukrot, aminek egységesen ezüst a csomagolója, viszont van benne több fajta íz. Elkezdtem játszadozni vele, hogy na vajon azt is eltalálom e, hogy melyik az epres. Ha hiszitek ha nem, mindet eltaláltam. Egyszerűen megéreztem hogy melyik az epres, de úgy, hogy a szememmel úgy láttam hogy az domborodik ki a sok közül. Mintha pl letennének pár kártyát elém lefordítva, és az egyik erőteljesebb mint a többi, így érzem. Régebben is sok megérzésem volt, és sokszor megsegített engem a jóisten, többször megmentett a haláltól csecsemő koromban, csodákat tett velem és az öcsémmel is. Pl az öcsém annyira beteg volt, hogy az orvosok aláíratták a papírokat a szüleimmel, hogy nem vállalnak tovább felelősséget érte, és semmi baja azóta! Vagy én pl úgy félrenyeltem baba koromban, hogy ellilultam, nem kaptam levegőt percekig, kocsiba pattant velem apukám, hogy elvigyen a városi kórházba, ezalatt anyukám otthon felkiáltott az égre és kérte a szűzanyát hogy segítsen meg, pont ezután érkezett a hívás apukámtól, hogy helyrejöttem. Volt még más is..túl sok hogy véletlen legyen. Úgy érzem kezdetektől megvan mellettünk az isteni segítség. Most nemrég is nagymamámmal is történt egy eset, keresztanyámmal is, de túl sok lenne már hogy részletezzem.

Azt szerettem volna még mondani, hogy ez a jó megérzés dolog akkor teljesedett ki nálam nagyon, mikor a szaloncukrokkal játszadoztam, azóta viszont mintha megszűnt volna. Gyermekkorom óta végigkísért a szerencse, tételek húzásában is vannak durva történeteim, stb, és most miért szűnt volna meg? Lehet azért mert hasztalan célokra használtam a megérzéseimet, hülyeségekre, bohóckodásokra? Vagy próbáltam a lottószámokat megjátszani? Utólag már nagyon bánom, és remélem nem szűnt meg ez a "képességem", mert úgy érzem, nem hiába van.

Ti mit gondoltok erről az egészről? Nem nagyon foglalkoztam ezekkel a megérzésekkel soha, de mióta "eljátszottam", azóta bánt a dolog, és gondolkodom rajta, és most tudatosult az bennem, hogy ez lehet hogy tényleg egy képesség volt nekem, nem pedig egy szimpla jó megérzés és szerencse.