Szabad lény-e az ember?

Az ember relatív mértékben szabad, és relatív mértékben nem szabad. Az egyes emberek sem egyformán szabadok.

Mondjuk a szabadság fogalmát érdemes definiálni az ilyen kérdés föltevése mellé. A szabadság jog és lehetőség arra, hogy azt tegyen, érezzen és gondoljon azon keretek között, hogy ez mindenki számára egyelő jog. Így tehát a szabadság nem egyenlő az önkényességgel. A mások élete fölötti hatalom nem szabadság akkor, ha sérti mások szabadságát. Akkor az csak elnyomás.

Az emberek szabadságát több dolog meghatározza: milyen helyre született, milyen döntéseket hozott, mekkora tudást gyűjtött össze. A tudás gyűjtése az egyik legbiztosabb út a szabadság elnyerésére. A szabadsággal való visszaélés pedig egy alapvető rossz.

Szabad abban az értelemben, hogy azt teszi, amit akar.

Az meg, hogy amit akar, az determinisztikusan meghatározott-e, vagy sem, az régi kérdés. Nem hiszem, hogy itt megválaszoljuk. Mindenesetre, ha determinisztikusan meghatározott, akkor csúnya játékot űz velünk a természet, azzal, hogy mégis a szabadság illúziójában ringat minket.

Igen, és nem.

Szabaddá válhatna, csakhogy társas lény, és leláncolja a többi ember.

A szabadság szerintem egy magasabb rendű valami, amihez kell egy bizonyos... képesség.

Igen, mostmár szabad.

Tegnap végre kiengedtek.

Szabad is, meg nem is.

Egymást nyomjuk el.