Szerintetek előre megvannak írva a dolgok?

"Hogyha mi valasztjuk ki akkor ki az a hulye aki rosszat valaszt maganak?"

A tapasztalás se nem jó, se nem rossz. Sőt, előfordul, hogy évekkel később más szemmel tekintesz rá, mert rájössz, hogy az akkori rossz voltaképpen előbbre vitt téged.

Amikor tervezési fázis van, akkor nem "földi", egós szemmel nézed az egész élet, hanem tapasztalás, fejlődés szempontjából. Választhatsz ugyan császári életet, ahol egy kormányzó intéz helyetted mindent, neked meg a lábadat vakargatják, csakhogy erre igen kevés lehetőség van a Földön, másrészt ebből nem tanulsz önzetlenséged, nem látsz be valójában semmit.

Továbbá létezik a hatás-visszahatás, azaz a karma törvénye, és az érem mindkét oldalát meg kell tapasztalni.

Az, ami velünk történik, azt mi alakítjuk, a főbb pontok pedig meg vannak írva - legalábbis szerintem, de nem magamtól jöttem rá erre, hanem a Lelkünk Útjában olvastam.

Úgy képzelem el magamnak, hogy a felvetőszálak előre ki vannak feszítve, de az anyagot, a színeket, meg a mintákat te csinálod magadnak. Ha meg nem csinálod, a szőnyeg akkor is készül, de csak egyszerű, szürke lesz.

Nézd meg a Sliding Doors című filmet. Szerintem baromi jól szemlélteti, hogy milyen jól megfér egymás mellett az eleve elrendelés és a szabad akarat (a film esetében a véletlen). Arról szól a film, hogy a főszereplő lekési a metrót. Ez után két szálon látjuk az életét: az egyik a valóság, a másik a 'mi lett volna, ha?'. Minkét szálon megtörténnek ugyanazok a dolgok, ugyanakkor: terhes lesz, balesete lesz, gyakran ugyanakkor van ugyanott, mégis nagyon más a két történet.

Szóval "a hogyan a mi szabadságunk".