Nem értem az embereket. Elmagyarázná valaki?

"A halál nem egy negatív állapot, egy új kezdet, egy új állapot."

Köszönöm, hogy megfogalmaztad.Ez is pontosan amiatt van, hogy az ember ne izguljon, hogy mi lesz a halála után, tehát ugyanarra való, mint amit írtam.

Nyilván, sokan azért hisznek valamiben, mert egy kapaszkodó és útmutatás, egy reményforrás.

Nah de lássuk de, élsz, meghalsz, por leszel és ennyi... gyakorlatilag akkor nem volt értelme az életednek.. gürcölsz egész életedben, max a családodért... és a jövőben a xedik leszármazottad már nem is gondol rád. Hmm.. érdekes, ennyi erővel mindenki felköthetné magát az első fára.

Elég lehangoló. Magával a vallásokkal nincs gondom, annál inkább, hogy az emerek a saját érdekeikre fordították, eltorzították, megmásították.

Itt pont ez a felfogás lenne a normális.

Valaki bemeséli neked, hogy léteznek szellemed meg olvasol pár dolgot és egyből elhiszed? Hiszel vámpírokba, farkasemberekbe, jósokba vagy istenekbe stb pedig egyiket se láttad, tapasztaltad?

Ez az idiótizmus és ebből élnek meg nem kevesen, hogy az ilyen hiszékenyeket átvágják.

Na de várjatok.Hinni kell, főleg Istenben.

Attól kérdezném, aki nem hisz benne.Hogyan is jött létre az ember?Egyáltalán a világ?A Föld?Az Univerzum?

Csak úgy lepottyant?

Sajnos az ember soha nem fogja tudni megérteni ezeket a dolgokat, mert ahhoz túl kevés intelligenciával rendelkezünk.

Túl sok kérdés van, amibe nem tudunk belegondolni, mert nem vagyunk rá képesek.

Logikusnak tűnik az a magyarázat, hogy míg valaki nem tapasztalt meg valamit, azzal kapcsolatban a pozitív, kellemes, számára előnyösebb oldalát hiszi el. Ha meg valamit megtapasztalt, azt olyannak fogadja el, hiszi el, amilyennek megtapasztalta.

(De néha a tapasztalat se igazi tapasztalat, csak elhisszük, hogy tapasztalat.)

Mondok valami személyeset is ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Én nagyon sokáig féltem sötétben aludni. Úgy éreztem mindig van ott valaki rajtam kívül is. Minden kis rezdülés miatt féltem, ami csak pl. hőtágulás vagy kint a kutya, macska mocorgása is lehetett akár, vagy más, reálisan megmagyarázható dolog. Tehát lényegében elhittem, hogy valami természetfeletti dolog van a sötétben velem. Ez lehetett azért, mert kiskoromban is sok olyan filmet láttam, amit nem kellett volna, meg azért mert itthon is volt aki állítása szerint nem csakhogy hitt, de találkozott is más (nem e világi) lényekkel, meg hajlamos is voltam ilyenekben hinni. Aztán sok év után úgy gondoltam, megpróbálok ezekre a dolgokra nem gondolni, ehelyett hasznos dolgokon gondolkodni... Sok évig csak és kizárólag úgy aludtam, hogy egy kis lámpa fel volt kapcsolva éjszaka. Úgy kevésbé féltem, de még úgyse tűnt el maradéktalanul a félelmem. Szóval mivel egyre több problémával találtam magam szemben, azokkal kellett foglalkoznom, még imádkoztam is néha-néha, hogy sikerüljön megoldanom a problémáimat. Eközben a félelmeim annyira elviselhető szintre csökkentek, hogy már egy pár napja tudok úgy aludni, hogy nem ég a kislámpa, csak a közvilágítás fénye szűrődik be valamelyest (bár az nem sok). Szóval rájöttem, hogy pl. szellemekben, démonokban, mágiában, meg sok hasonló dologban nem érdemes hinni. Azzal nem leszel előrébb, sőt. Istenben viszont nagyon is érdemes hinni. (Mágiával kapcsolatban is volt "tapasztalatom". Ha valaki hisz benne, rosszabb esetben tönkreteszi az ember életét. Már maga az ember önmaga azzal, hogy hisz benne.)

Ahogy te is írtad, nincsenek kézzel fogható bizonyítékok se a démonokat, se Istent illetően. Ezért talán nem is az a fontos az emberek többségének, hogy mi az igazság (amit talán sose tudunk meg), hanem hogy az építő jellegű dolgokat elhiggyék, és így jobbá tegyék a saját és akár mások életét is.